< Psalms 104 >
1 Bless the LORD, my soul. The LORD, my God, you are very great. You are clothed with splendor and majesty.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 He covers himself with light as with a garment. He stretches out the heavens like a curtain.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 He lays the beams of his chambers in the waters. He makes the clouds his chariot. He walks on the wings of the wind.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 He makes his angels winds, and his servants flames of fire.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 He laid the foundations of the earth, that it should not be moved forever and ever.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 You covered it with the deep as with a cloak. The waters stood above the mountains.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 At your rebuke they fled. At the voice of your thunder they hurried away.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 The mountains rose, the valleys sank down, to the place which you had assigned to them.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 You have set a boundary that they may not pass over; that they do not turn again to cover the earth.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 He sends forth springs into the valleys. They run among the mountains.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 They give drink to every animal of the field. The wild donkeys quench their thirst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 The birds of the sky nest by them; among the branches they give forth a sound.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 He waters the mountains from his chambers. The earth is filled with the fruit of your works.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 He causes the grass to grow for the livestock, and plants for man to cultivate, that he may bring forth food out of the earth:
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 wine that makes glad the heart of man, oil to make his face to shine, and bread that strengthens man's heart.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 The LORD's trees are well watered, the cedars of Lebanon, which he has planted;
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 where the birds make their nests. The stork makes its home in the fir trees.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 The high mountains are for the wild goats. The rocks are a refuge for the rock badgers.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 He appointed the moon for seasons. The sun knows when to set.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 You make darkness, and it is night, in which all the animals of the forest prowl.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 The sun rises, and they steal away, and lie down in their dens.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Man goes forth to his work, to his labor until the evening.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 LORD, how many are your works. In wisdom have you made them all. The earth is full of your riches.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 There is the sea, great and wide, in which are innumerable living things, both small and large animals.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 There the ships go, and leviathan, whom you formed to play there.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 All of them look to you to give them their food at the proper time.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 You give to them; they gather. You open your hand; they are satisfied with good.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 You hide your face: they are troubled; you take away their breath: they die, and return to the dust.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 You send forth your Spirit: they are created. You renew the face of the ground.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Let the glory of the LORD endure forever. Let the LORD rejoice in his works.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 He looks at the earth, and it trembles. He touches the mountains, and they smoke.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 I will sing to the LORD all my life. I will sing praise to my God as long as I exist.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Let your meditation be sweet to him. I will rejoice in the LORD.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Let sinners be consumed out of the earth. Let the wicked be no more. Bless the LORD, my soul. Praise the LORD.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!