Psaumes 108
1 Cantique de Psaume de David. Mon cœur est disposé, ô Dieu! ma gloire l'est aussi, je chanterai et je psalmodierai.
Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
2 Réveille-toi, ma musette et ma harpe, je me réveillerai à l'aube du jour.
Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
3 Eternel, je te célébrerai parmi les peuples, et je te psalmodierai parmi les nations.
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
4 Car ta bonté est grande par-dessus les cieux, et ta vérité atteint jusqu’aux nues.
Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
5 Ô Dieu! élève-toi sur les cieux, et que ta gloire soit sur toute la terre.
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
6 Afin que ceux que tu aimes soient délivrés; sauve-moi par ta droite, et exauce-moi.
Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
7 Dieu a parlé en son Sanctuaire; je me réjouirai; je partagerai Sichem, et mesurerai la vallée de Succoth.
Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
8 Galaad sera à moi, Manassé [sera] à moi, et Ephraïm sera ma principale force, Juda mon Législateur.
Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
9 Moab sera le bassin où je me laverai, je jetterai mon soulier sur Edom, je triompherai de la Palestine.
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
10 Qui sera-ce qui me conduira en la ville munie? qui sera-ce qui me conduira jusques en Edom?
Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
11 Ne sera-ce pas toi, ô Dieu! qui nous avais rejetés, et qui ne sortais plus, ô Dieu! avec nos armées?
Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
12 Donne-nous secours pour sortir de la détresse; car la délivrance [qu'on attend] de l'homme est vaine.
Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
13 Nous ferons des actions de valeur en Dieu, et il foulera nos ennemis.
Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
