Ordspråksboken 29
1 Hvilken som emot straff genstörtig är, han skall med hast förderfvad varda, utan all hjelp.
A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.
2 När de rättfärdige månge äro, så glädes folket; men när den ogudaktige regerar, så suckar folket.
Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.
3 Den som vishet älskar, han gläder sin fader; men den som skökor uppehåller, han mister sina ägodelar.
Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.
4 En Konung upprätter landet genom rätt; men en girig förderfvar det.
A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.
5 Den som smekrar med sin nästa, han utbreder ett nät för hans fötter.
Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.
6 När en ond syndar, besnärjer han sig sjelf; men en rättfärdig fröjdar sig, och hafver glädje.
Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.
7 Den rättfärdige känner den fattigas sak; den ogudaktige aktar ingen förnuft.
Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.
8 De bespottare föra en stad i olycko; men de vise stilla vrede.
A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.
9 När en vis med en dåra till handel kommer, han vare vred eller glad, så hafver han dock ingen ro.
Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.
10 De blodgirige hata den fromma; men de rättfärdige vårda sig om hans själ.
A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.
11 En dåre gjuter sin anda allan ut; men en vis man håller tillbaka.
Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.
12 En herre, som till lögn lust hafver, hans tjenare äro alle ogudaktige.
Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.
13 Fattige och ockrare bo ibland hvarannan; begges deras ögon upplyser Herren.
Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.
14 En Konung, som de fattiga troliga dömer, hans säte blifver evigliga beståndandes.
Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.
15 Ris och straff gifver vishet; men ett barn, som hafver sjelfsvåld, skämmer sina moder.
Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.
16 Der månge ogudaktige äro, der äro många synder; men de rättfärdige skola se deras fall.
Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.
17 Tukta din son, så skall han vederqvicka dig, och göra dine själ vällust.
Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.
18 När Prophetien ute är, så förskingras folket; men väl är honom, som lagen vid magt håller.
Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!
19 En tjenare låter icke näpsa sig med ordom; förty, om han än förstår det, så tager han sig dock intet deraf.
Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.
20 Ser du en, som snar är till att tala, det är mera hopp uppå en dåra, än uppå honom.
Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
21 Om en tjenare varder af ungdom kräseliga hållen, så vill han sedan vara en herre.
Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
22 En vredsam man kommer träto åstad, och en harmse man gör många synder.
Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
23 Menniskones högfärd skall omstörta henne; men ära skall upphöja den ödmjuka.
Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
24 Den som med tjufvar del hafver, hörer bannas; och säger icke till, han hatar sitt lif.
Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
25 Den som rädes för menniskom, han kommer på fall; men den som sig förlåter uppå Herran, han varder beskyddad.
Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
26 Månge söka ens Förstas ansigte; men hvars och ens dom kommer af Herranom.
Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
27 En orättfärdig man är dem rättfärdigom en styggelse; och den som på en rätt väg är, han är dens ogudaktigas styggelse.
Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.
