Psaltaren 119
1 Salige äro de som utan vank lefva, de som i Herrans lag vandra.
Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Salige äro de som hans vittnesbörd hålla; de som af allo hjerta söka honom.
Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 Ty de som på hans vägom vandra, de göra intet ondt.
nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Du hafver budit, att hålla dina befallningar fliteliga.
Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 O! att mitt lif hölle dina rätter med fullt allvar.
Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 När jag skådar uppå all din bud, så kommer jag icke på skam.
Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Jag tackar dig af rätt hjerta, att du lärer mig dina rättfärdighets rätter.
Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Dina rätter vill jag hålla; öfvergif mig dock aldrig.
Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 Huru skall en yngling sin väg ostraffeliga gå? När han håller sig efter din ord.
Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 Jag söker dig af allo hjerta; Låt mig icke fela om din bud.
Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 Jag behåller din ord i mitt hjerta, på det jag icke skall synda emot dig.
Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Lofvad vare du, Herre; lär mig dina rätter.
Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 Jag vill med mina läppar förtälja alla dins muns rätter.
Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 Jag fröjdar mig af dins vittnesbörds väg, såsom af allahanda rikedomar.
Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 Jag talar det du befallt hafver, och ser på dina vägar.
Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 Jag hafver lust till dina rätter, och förgäter icke din ord.
Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Gör väl med din tjenare, att jag må lefva och hålla din ord.
Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Öppna mig ögonen, att jag må se under i din lag.
Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Jag är en gäst på jordene; fördölj icke din bud för mig.
Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Min själ är all sönderkrossad för trängtans skull, efter dina rätter alltid.
Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Du näpser de stolta; förbannade äro de som vika ifrå din bud.
Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Vänd ifrå mig försmädelse och föraktelse; ty jag håller din vittnesbörd.
Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Sitta ock Förstarna och tala emot mig; men din tjenare talar om dina rätter.
Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Jag hafver lust till din vittnesbörd; de äro mine rådgifvare.
Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 Min själ ligger i stoft; vederqvick mig efter ditt ord.
A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Jag förtäljer mina vägar, och du bönhörer mig; lär mig dina rätter.
Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 Undervisa mig dina befallningars väg, så vill jag tala om din under.
Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Jag grämer mig så att hjertat mig försmäktas; styrk mig efter ditt ord.
Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Vänd ifrå mig den falska vägen, och unna mig din lag.
Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Jag hafver utvalt sanningenes väg; dina rätter hafver jag mig föresatt.
Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Jag håller mig intill din vittnesbörd; Herre, låt mig icke på skam komma.
Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 När du mitt hjerta tröstar, så löper jag dins buds väg.
Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Lär mig, Herre, dina rätters väg, att jag må bevara dem intill ändan.
Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Undervisa mig, att jag må bevara din lag, och hålla dem af allo hjerta.
Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 För mig in på din buds stig, ty jag hafver der lust till.
Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Böj mitt hjerta till din vittnesbörd, och icke till girighet.
Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Vänd bort min ögon, att de icke se efter onyttig läro; utan vederqvick mig på dinom väg.
Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Låt din tjenare hålla din bud stadeliga för din ord, att jag må frukta dig.
Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Vänd ifrå mig den försmädelse, som jag fruktar; ty dine rätter äro lustige.
Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Si, jag begärar dina befallningar; vederqvick mig med dine rättfärdighet.
Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 Herre, låt mig vederfaras dina nåd; dina hjelp efter ditt ord;
Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 Att jag mina lastare svara må; ty jag förlåter mig uppå ditt ord.
Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Och tag ju icke ifrå minom mun sanningenes ord; ty jag hoppas uppå dina rätter.
Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Jag vill hålla din lag allstädes, alltid och evinnerliga.
Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 Och jag vandrar i glädje; ty jag söker dina befallningar.
Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Jag talar om din vittnesbörd inför Konungar, och blyges intet;
Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 Och hafver lust till din bud, och de äro mig käre;
Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 Och lyfter mina händer upp till din bud, de mig kär äro; och talar om dina rätter.
s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Tänk dinom tjenare uppå ditt ord, på hvilket du låter mig hoppas.
Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Det är min tröst i mitt elände; ty ditt ord vederqvicker mig.
Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 De stolte hafva deras gabberi af mig; likväl viker jag icke ifrå din lag.
Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Herre, när jag tänker, huru du af verldenes begynnelse dömt hafver, så varder jag tröstad.
Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 Jag brinner innan, för de ogudaktiges skull, som din lag öfvergifva.
Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Dine rätter äro min visa i mino huse.
Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Herre, jag tänker om nattena på ditt Namn, och håller din lag.
Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Det är min skatt, att jag dina befallningar håller.
Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Jag hafver sagt, Herre: Det skall mitt arf vara, att jag dina vägar håller.
Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Jag beder inför ditt ansigte af allo hjerta; var mig nådelig efter ditt ord.
Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Jag betraktar mina vägar, och vänder mina fötter till din vittnesbörd.
Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Jag skyndar mig, och dröjer intet, till att hålla din bud.
Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 De ogudaktigas rote beröfvar mig; men jag förgäter intet din lag.
Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Om midnatt står jag upp, till att tacka dig för dina rättfärdighets rätter.
Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Jag håller mig till alla dem som frukta dig, och dina befallningar hålla.
Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Herre, jorden är full af dine godhet; lär mig dina rätter.
Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Du gör dinom tjenare godt, Herre, efter ditt ord.
Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Lär mig goda seder och förståndighet; ty jag tror dinom budom.
Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Förr än jag späkt vardt, for jag vill; men nu håller jag ditt ord.
Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 Du äst mild och god; lär mig dina rätter.
Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 De stolte dikta lögn öfver mig; men jag håller dina befallningar af allt hjerta.
Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Deras hjerta är fett vordet, såsom flott; men jag hafver lust till din lag.
Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Det är mig ljuft att du hafver späkt mig, att jag må lära dina rätter.
Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Dins muns lag är mig täckare, än mång tusend stycke guld och silfver.
Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Din hand hafver gjort och beredt mig; undervisa mig, att jag må lära din bud.
Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 De som dig frukta, de se mig, och glädja sig; ty jag hoppas uppå din ord.
Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 Herre, jag vet att dina domar äro rätte, och du hafver troliga späkt mig.
Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 Din nåd vare min tröst, såsom du dinom tjenare lofvat hafver.
Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 Låt mig vederfaras dina barmhertighet, att jag må lefva; ty jag hafver lust till din lag.
Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 Ack! att de stolte måtte komma på skam, som mig med lögn nedertrycka; men jag talar om dina befallningar.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 Ack! att de måtte hålla sig till mig, som dig frukta, och känna din vittnesbörd.
Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 Mitt hjerta blifve rättsinnigt i dinom rättom, att jag icke på skam kommer.
Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Min själ trängtar efter dina salighet; jag hoppas uppå ditt ord.
Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Min ögon trängta efter ditt ord, och säga: När vill du trösta mig?
Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 Ty jag är såsom en lägel i rök; dina rätter förgäter jag icke.
Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Huru länge skall din tjenare bida? När vill du dom hålla öfver mina förföljare?
Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 De stolte grafva mig gropar, hvilka intet äro efter din lag.
vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Dine bud äro alltsamman sanning; de förfölja mig med lögn, hjelp mig.
Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 De hade fulltnär förgjort mig på jordene; men jag öfvergifver icke dina befallningar.
Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Vederqvick mig genom dina nåd, att jag må hålla dins muns vittnesbörd.
Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 Herre, ditt ord blifver evinnerliga, så vidt som himmelen är.
Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 Din sanning varar i evighet; du hafver tillredt jordena, och hon blifver ståndandes.
Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 Det blifver dagliga efter ditt ord; ty all ting måste tjena dig.
Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Om din lag icke hade min tröst varit, så vore jag förgången i mitt elände.
Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 Jag vill aldrig förgäta dina befallningar; ty du vederqvicker mig med dem.
Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Jag är din, hjelp mig; ty jag söker dina befallningar.
Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 De ogudaktige vakta uppå mig, att de måga förgöra mig; men jag aktar uppå din vittnesbörd,
Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 Jag hafver på all ting en ända sett; men ditt bud är varaktigt.
Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Huru hafver jag din lag så kär; dageliga talar jag derom.
Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Du gör mig med ditt bud visare, än mina fiender äro; ty det är evinnerliga min skatt.
Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Jag är lärdare, än alle mine lärare; ty din vittnesbörd äro mitt tal.
Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Jag är förståndigare, än de gamle; ty jag håller dina befallningar.
Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Jag förtager minom fotom alla onda vägar, att jag må hålla din ord.
Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 Jag viker icke ifrå dina rätter; ty du lärer mig.
Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Din ord äro minom mun sötare än hannog.
Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 Ditt ord gör mig förståndigan; derföre hatar jag alla falska vägar.
Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Ditt ord är mina fötters lykta, och ett ljus på minom vägom.
Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Jag svär, och vill hållat, att jag dina rättfärdighets rätter hålla vill.
Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Jag är svårliga plågad; Herre, vederqvick mig efter ditt ord.
Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 Låt dig behaga, Herre, mins muns välviljoga offer, och lär mig dina rätter.
Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Jag bär mina själ i mina händer alltid, och jag förgäter icke din lag.
Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 De ogudaktige sätta mig snaror; men jag far icke vill ifrå dina befallningar.
Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Din vittnesbörd äro mitt eviga arf; ty de äro mins hjertas fröjd.
Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Jag böjer mitt hjerta till att göra efter dina rätter alltid och evinnerliga.
Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 Jag hatar de ostadiga andar, och älskar din lag.
Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Du äst mitt beskärm och sköld; jag hoppas uppå ditt ord.
Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Viker ifrå mig, I onde; jag vill hålla min Guds bud.
Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Uppehåll mig igenom ditt ord, att jag må lefva; och låt mig icke på skam komma med mitt hopp.
Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Stärk mig, att jag må blifva salig; så vill jag alltid lust hafva till dina rätter.
Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Du förtrampar alla dem som villa gå om dina rätter; ty deras bedrägeri är alltsammans lögn.
Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 Du bortkastar alla ogudaktiga på jordene som slagg; derföre älskar jag din vittnesbörd.
Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Jag fruktar mig för dig, så att mitt kött skälfver; och förskräcker mig for dina rätter.
Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Jag aktar uppå rätt och rättfärdighet; öfvergif mig icke dem som mig öfvervåld göra vilja.
Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Beskärma du din tjenare, och tröst honom, att de stolte icke göra mig öfvervåld.
Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Mina ögon trängta efter dina salighet, och efter dine rättfärdighets ord.
Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Handla med dinom tjenare efter dina nåd; och lär mig dina rätter.
Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Jag är din tjenare; undervisa mig, att jag må känna din vittnesbörd.
Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Det är tid, att Herren gör der något till; de hafva omintetgjort din lag.
Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Derföre älskar jag din bud, öfver guld och öfver fint guld.
Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Derföre håller jag rätt fram i alla dina befallningar; jag hatar allan falskan väg.
Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Underliga äro din vittnesbörd, derföre håller dem min själ.
Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 När ditt ord uppenbaradt varder, så fröjdar det, och gör de enfaldiga visa.
Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Jag öppnar min mun, och begärar din bud; ty mig längtar efter dem.
Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Vänd dig till mig, och var mig nådelig, såsom du plägar göra dem som ditt Namn älska.
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Låt min gång viss vara i dino orde, och låt ingen orätt öfver mig råda.
Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Förlös mig ifrå menniskors orätt; så vill jag hålla dina befallningar.
Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 Låt ditt ansigte lysa öfver din tjenare, och lär mig dina rätter.
Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Mine ögon flyta med vatten, att man icke håller din lag.
Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Herre, du äst rättfärdig, och rätt är ditt ord.
Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Du hafver dina rättfärdighets vittnesbörd, och sanningena hårdeliga budit.
Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Jag hafver när harmats till döds, att mine ovänner hafva din ord förgätit.
Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Ditt ord är väl bepröfvadt, och din tjenare hafver det kärt.
Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Jag är ringa och föraktad; men jag förgäter icke dina befallningar.
Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Din rättfärdighet är en evig rättfärdighet, och din lag är sanning.
Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Ångest och nöd hafva drabbat uppå mig; men jag hafver lust till din bud.
Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Dins vittnesbörds rättfärdighet är evig; undervisa mig, så lefver jag.
Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Jag ropar af allo hjerta, bönhör mig, Herre, att jag må hålla dina rätter.
Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Jag ropar till dig, hjelp mig, att jag må hålla din vittnesbörd.
Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Jag kommer bittida, och ropar; uppå ditt ord hoppas jag.
Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Jag vakar bittida upp, att jag må handla om din ord.
Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Hör mina röst efter dina nåde: Herre, vederqvick mig efter dina rätter.
Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 Mine arge förföljare vilja till mig, och äro långt ifrå din lag.
Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Herre, du äst hardt när, och din bud äro alltsamman sanning.
Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 Men jag vet det långt tillförene, att du din vittnesbörd evinnerliga grundat hafver.
Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Se uppå mitt elände, och fräls mig; hjelp mig ut; förty jag förgäter icke din lag.
Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Uträtta min sak, och förlossa mig; vederqvick mig igenom ditt ord.
Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Saligheten är långt ifrå de ogudaktiga; ty de akta intet dina rätter.
Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Herre, din barmhertighet är stor; vederqvick mig efter dina rätter.
Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Mine förföljare och ovänner äro månge; men jag viker icke ifrå din vittnesbörd.
Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Jag ser de föraktare, och det gör mig ondt, att de icke hålla din ord.
Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Si, jag älskar dina befallningar; Herre, vederqvick mig efter din nåd.
Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Ditt ord hafver af begynnelsen varit sanning; alle dine rättfärdighets rätter vara evinnerliga.
Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Förstarna förfölja mig utan sak, och mitt hjerta fruktar sig för din ord.
Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Jag gläder mig öfver din ord, såsom en den stort byte får.
Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Lögnene är jag hätsk, och stygges dervid, men din lag hafver jag kär.
Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Jag lofvar dig sju resor om dagen, för dine rättfärdighets rätters skull.
Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Stor frid hafva de som din lag älska, och de skola icke stappla.
Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Herre, jag väntar efter din salighet, och gör efter din bud.
Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Min själ håller din vittnesbörd, och hafver dem mycket kär.
Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Jag håller dina befallningar, och dina vittnesbörder; ty alle mine vägar äro för dig.
Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 Herre, låt min klagan för dig komma; undervisa mig efter ditt ord.
Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 Låt mina bön komma för dig; fräls mig efter ditt ord.
Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Mine läppar skola lofva, när du lärer mig dina rätter.
Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Min tunga skall tala om ditt ord; ty all din bud äro rätt.
Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 Låt dina hand vara mig biståndiga; ty jag hafver utkorat dina befallningar.
Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Herre, jag längtar efter din salighet, och hafver lust till din lag.
Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 Låt mina själ lefva, att hon må lofva dig, och dine rätter hjelpa mig.
Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Jag är såsom ett villfarande och borttappadt får; sök din tjenare, ty jag förgäter icke din bud.
Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
