Книга Екклезиаста 5
1 Сохрани ногу твою, егда аще идеши в дом Божий, и близ (буди) еже слушати: паче даяния безумных жертва твоя, понеже не ведят, яко творят зло.
Őrizd lábadat, midőn Isten házába mész; a odalépni, hogy figyelj, jobb mint mikor a balgák áldozatot adnak, mert nincs tudásuk, úgy hogy rosszat cselekesznek.
2 Не скор буди усты твоими, и сердце твое да не ускоряет износити слово пред лицем Божиим, яко Бог на небеси горе, ты же на земли долу: сего ради да будут словеса твоя мала:
Ne hírtelenkedjél szájaddal, és szíved ne siessen szót kiejteni Isten előtt, mert Isten az égben van, te pedig a földön vagy, azért legyenek a te szavaid kevesek.
3 яко приходит соние во множестве попечения, тако и глас безумнаго во множестве словес.
Mert jön az álom sok bajlódással és a balgának hangja sok beszéddel.
4 Аще обещаеши обет Богу, не умедли отдати его, яко несть хотения в безумных: ты убо, елика аще обещаеши, отдаждь.
Midőn fogadást teszel Istennek, ne késsél azt megfizetni, mert nem telik kedve a balgákban; a mit fogadtál, fizesd meg!
5 Благо тебе еже не обещаватися, нежели обещавшуся тебе, не отдати.
Jobb, ha nem fogadsz, mintsem hogy fogadsz és nem fizeted meg.
6 Не даждь устнам твоим еже во грех ввести плоть твою, и да не речеши пред лицем Божиим, яко неведение есть: да не прогневается Бог о гласе твоем и растлит творения рук твоих:
Ne engedd szádnak, hogy vétekbe ejtse a te testedet, s ne mondd a küldött előtt, hogy tévedés volt; mért haragudjék Isten haragod miatt és rontsa meg kezed munkáját?
7 яко во множестве соний и суетствия, (тако) и словеса многа, темже Бога бойся.
Mert sok álom és sok hiúság mellett sok beszéd is van; hanem az Istent féljed.
8 Аще обиду нищаго и расхищение суда и правды увидиши во стране, не дивися о вещи: яко высокий над высоким надзиратель, и высоцыи над ними,
Ha szegénynek elnyomását és jognak és igazságnak megrablását látod a tartományban, ne csodálkozzál a dolgon; mert magas őrködik magas fölött, és legmagasabb van fölöttük.
9 и изюбилие земли над всем есть царь села возделанна.
S az országnak nyeresége mindenképen az: király, ki szolgája lett a szántóföldnek.
10 Любяй сребро не насытится сребра: и кто насладится во множестве его плода? И сие суета.
A ki szereti az ezüstöt, nem lakik jó1 ezüsttel, s a ki szereti a gazdagságot, annak nincs termése. Ez is hiúság.
11 Во множестве блага умножишася ядущии е: и кое мужество имущему е? Яко начало еже видети очима своима.
Megsokasodván a jószág, megsokasodtak annak emésztői, s mi haszna van a gazdájának abban, hacsak nem szemeinek látása?
12 Сон сладок работающему, аще мало или много снесть: а насытившагося богатство не оставляет уснути.
Édes a munkásnak alvása, akár keveset, akár sokat eszik; s a gazdagnak jóllakottsága nem engedi őt aludni.
13 Есть недуг, егоже видех под солнцем, богатство хранимо от стяжателя во зло ему:
Van egy fájó baj, melyet láttam a nap alatt: gazdagság megőrizve gazdájának a saját bajára.
14 и погибнет богатство оно в попечении лукавне: и роди сына, и несть в руце его ничтоже:
S elvész ama gazdagság gonosz bajlódás mellett; fiat nemzett, de nincs kezében semmi.
15 якоже изыде из чрева матере своея наг, возвратится ити, якоже и прииде, и ничтоже возмет от труда своего, да понесет в руце своей.
A mint kijött anyja méhéből, mezítelen megy megint oda, úgy a mint jött; és mit sem visz el fáradságáért, hogy elvigye kezében.
16 И сие зол недуг: якоже бо прииде, тако и отидет, и кая польза ему, яко трудится на ветр?
És ez is fájó baj: megfelelően annak, a hogy jött, úgy fog elmenni; mi nyeresége van tehát neki, hogy a szélnek fáradozik.
17 Ибо вси дние его во тме и плачи и в ярости мнозе, и в недузе и во гневе.
Sőt mind az ő napjaiban sötétségben élvez és boszankodik sokat, betegsége is van meg harag.
18 Се, видех аз благое, еже есть изрядно, еже ясти и пити и видети благостыню во всем труде своем, имже трудился бы под солнцем, в число дний живота своего, яже дал есть ему Бог, яко сие часть его:
Íme a mit én jónak, a mit szépnek láttam: hogy egyék és igyék és élvezze a jót minden fáradságáért, melylyel fáradozik a nap alatt élete napjainak tartamára, melyet Isten adott neki; mert az az ő osztályrésze.
19 ибо всякому человеку, емуже дал есть Бог богатство и имения, и власть даде ему ясти от того и прияти часть свою и возвеселитися о труде своем, сие дар Божий есть:
Az is bármely ember, kinek adott az Isten gazdagságot éa javakat és urává tette annak, bogy élvezzen belőle és hogy kivegye az osztályrészét és hogy örűljön fáradságában – az Istennek az adománya.
20 яко не много памятствовати имать дни живота своего, понеже Бог облагает его попеченьми в веселии сердца его.
Mert nem sokat fog emlékezni élete napjairól, mivel Isten megengedi szívének örömét.
