Jobs 4
1 Da tok Elifas fra Teman til orde og sa:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Om en prøvde å tale et ord til dig, vilde du da ta det ille op? Men hvem kan vel holde sine ord tilbake?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Du har selv vist mange til rette, og maktløse hender styrket du;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 dine ord reiste den snublende op, og synkende knær gjorde du sterke.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Men nu, når det gjelder dig selv, blir du utålmodig, når det rammer dig, blir du forferdet.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Er ikke din gudsfrykt din tillit, din ulastelige ferd ditt håp?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Tenk efter: Hvem omkom uskyldig, og hvor gikk rettskafne til grunne?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Efter det jeg har sett, har de som pløide urett og sådde nød, også høstet det.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 De omkom for Guds ånde, og for hans vredes pust blev de til intet.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Løvens brøl og dens fryktelige røst hørtes ikke lenger, og ungløvenes tenner blev knust.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Løven omkom av mangel på rov, og løvinnens unger blev adspredt.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Og til mig stjal sig et ord; det lød for mitt øre som en hvisken,
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 under skiftende tanker ved nattlige syner, når dyp søvn faller på menneskene.
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Frykt og beven kom over mig, så alle mine ben tok til å skjelve.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Og en ånd fór forbi mitt åsyn; hårene på mitt legeme reiste sig.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Den blev stående, men jeg skjelnet ikke klart hvorledes den så ut - det var en skikkelse som stod der for mine øine; jeg hørte en stille susen og en røst:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Er et menneske rettferdig for Gud, eller en mann ren for sin skaper?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Se, på sine tjenere stoler han ikke, og hos sine engler finner han feil,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 hvor meget mere da hos dem som bor i hus av ler, og som har sin grunnvoll i støvet - de som knuses lettere enn møll.
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Fra morgen til aften - så er de sønderslått; uten at nogen akter på det, går de til grunne for alltid.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Blir ikke teltsnoren dradd ut hos dem? De dør, men ikke i visdom.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
