Salmenes 35
1 Av David. Trett, Herre, med dem som tretter med mig! Strid mot dem som strider mot mig!
Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2 Grip skjold og verge og reis dig til hjelp for mig!
Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3 Dra spydet frem og steng veien for mine forfølgere! Si til min sjel: Jeg er din frelse!
Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4 La dem blues og bli til skamme som står mig efter livet! La dem vike tilbake med skam som tenker ondt imot mig!
Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5 La dem bli som agner for vinden, og Herrens engel støte dem bort!
Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6 La deres vei bli mørk og glatt, og Herrens engel forfølge dem!
legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7 For uten årsak har de lønnlig gjort i stand sin garngrav for mig, uten årsak har de gravd en grav for mitt liv.
Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8 La ødeleggelse komme over ham, uten at han merker det, og la hans garn som han lønnlig har utlagt, fange ham, la ham falle i det til sin ødeleggelse!
Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9 Da skal min sjel glede sig i Herren, fryde sig i hans frelse;
Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10 alle mine ben skal si: Herre, hvem er som du, du som frir den elendige fra den som er ham for sterk, og den elendige og fattige fra den som plyndrer ham?
Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11 Der opstår urettferdige vidner, de spør mig om det jeg ikke vet.
Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
12 De gjengjelder mig godt med ondt; min sjel er forlatt.
Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13 Og jeg, jeg klædde mig i sørgeklær, da de var syke; jeg plaget min sjel med faste, og min bønn vendte tilbake til min barm.
Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14 Jeg gikk omkring, som om det var min venn, min bror; jeg gikk nedbøiet i sørgeklær som en som sørger over sin mor.
Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15 Men nu da jeg vakler, gleder de sig og flokker sig sammen; skarns-folk flokker sig om mig uten at jeg visste det; de sønderriver og hviler ikke.
De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16 Som skamløse som spotter for et stykke brød, skjærer de tenner imot mig.
Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17 Herre, hvor lenge vil du se til? Fri min sjel ut fra deres ødeleggelser, mitt eneste fra de unge løver.
Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18 Jeg vil prise dig i en stor forsamling, love dig blandt meget folk.
Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19 La ikke dem glede sig over mig, som uten grunn er mine fiender! La ikke dem som hater mig uten årsak, blinke med øiet!
Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
20 For de taler ikke fred, men optenker svik mot de stille i landet.
Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
21 Og de lukker sin munn vidt op imot mig, de sier: Ha, ha! Der ser vårt øie!
Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22 Du ser det, Herre, ti ikke! Herre, vær ikke langt borte fra mig!
Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23 Våkn op og bli våken for å gi mig rett, min Gud og Herre, for å føre min sak!
Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24 Døm mig efter din rettferdighet, Herre min Gud, og la dem ikke glede sig over mig!
Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25 La dem ikke si i sitt hjerte: Ha! Efter ønske! La dem ikke si: Vi har opslukt ham!
ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26 La alle dem få skam og bli til skamme som gleder sig ved min ulykke! La dem som ophøier sig over mig, klæs i skam og skjensel!
Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27 La dem juble og glede sig som unner mig min rett, og la dem alltid si: Høilovet være Herren, som unner sin tjener at det går ham vel!
Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
28 Da skal min tunge synge om din rettferdighet, hele dagen om din pris.
Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
