Jobs 24
1 Hvorfor lar den Allmektige aldri sine straffetider komme? Og hvorfor får de som kjenner ham, ikke se hans dager?
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 Folk flytter grenseskjell; de raner fe og fører det på beite.
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 Farløses asen driver de bort; enkens okse tar de i pant.
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 Fattigfolk trenger de ut av veien; alle de saktmodige i landet må skjule sig.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Ja, som villesler i ørkenen går de ut til sin gjerning og leter efter føde; ødemarken gir dem brød til barna.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 På marken høster de den ugudeliges fôr, og i hans vingård holder de efterhøst.
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 Nakne overnatter de uten klær og uten dekke i kulden.
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 Av skyllregnet på fjellet blir de våte, og fordi de ikke har noget annet ly, trykker de sig inn til berget.
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 Den farløse rives bort fra mors bryst, og armingens klær blir tatt som pant.
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 Nakne går de, uten klær, og sultne bærer de kornbånd.
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 Mellem de ugudeliges murer perser de olje; de treder vinpersene og tørster.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 Fra byen lyder døendes stønn, og de hårdt sårede skriker om hjelp; men Gud enser ikke slik urett.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 Andre er fiender av lyset; de kjenner ikke dets veier og holder sig ikke på dets stier.
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 Før dag står morderen op, slår ihjel den som er arm og fattig, og om natten er han som tyven.
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 Horkarlens øie speider efter skumringen; han sier: Intet øie ser mig, og han dekker sitt ansikt til.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 I mørket bryter de inn i husene, om dagen lukker de sig inne; lyset vil de ikke vite av.
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 For nattens mørke er morgen for dem alle; de er velkjente med nattemørkets redsler.
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 Hastig rives de med av strømmen; forbannet blir deres arvedel i landet; de ferdes ikke mere på veien til vingårdene.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 Hans mors liv glemmer ham, makken fortærer ham med lyst, ingen minnes ham mere, og ondskapen blir som et splintret tre.
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 Slik går det med den som har plyndret den ufruktbare, som ikke fødte, og aldri har gjort godt mot enker.
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 Men Gud opholder voldsmennene lenge med sin kraft; de reiser sig igjen, skjønt de mistvilte om livet.
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 Han lar dem leve i trygghet og støtter dem; hans øine våker over deres veier.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 De stiger høit; en liten stund, så er de ikke mere; de segner og dør som alle andre, og som aks-toppen skjæres de av.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 Og er det nu ikke så, hvem gjør mig da til løgner og mitt ord til intet?
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
