詩篇 77
1 聖歌隊の指揮者によってエドトンのしらべにしたがってうたわせたアサフの歌 わたしは神にむかい声をあげて叫ぶ。わたしが神にむかって声をあげれば、神はわたしに聞かれる。
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 わたしは悩みの日に主をたずね求め、夜はわが手を伸べてたゆむことなく、わが魂は慰められるのを拒む。
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 わたしは神を思うとき、嘆き悲しみ、深く思うとき、わが魂は衰える。 (セラ)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 あなたはわたしのまぶたをささえて閉じさせず、わたしは物言うこともできないほどに悩む。
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 わたしは昔の日を思い、いにしえの年を思う。
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 わたしは夜、わが心と親しく語り、深く思うてわが魂を探り、言う、
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 「主はとこしえにわれらを捨てられるであろうか。ふたたび、めぐみを施されないであろうか。
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 そのいつくしみはとこしえに絶え、その約束は世々ながくすたれるであろうか。
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 神は恵みを施すことを忘れ、怒りをもってそのあわれみを閉じられたであろうか」と。 (セラ)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 その時わたしは言う、「わたしの悲しみはいと高き者の右の手が変ったことである」と。
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 わたしは主のみわざを思い起す。わたしは、いにしえからのあなたのくすしきみわざを思いいだす。
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 わたしは、あなたのすべてのみわざを思い、あなたの力あるみわざを深く思う。
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 神よ、あなたの道は聖である。われらの神のように大いなる神はだれか。
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 あなたは、くすしきみわざを行われる神である。あなたは、もろもろの民の間に、その大能をあらわし、
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 その腕をもっておのれの民をあがない、ヤコブとヨセフの子らをあがなわれた。 (セラ)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 神よ、大水はあなたを見た。大水はあなたを見ておののき、淵もまた震えた。
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 雲は水を注ぎいだし、空は雷をとどろかし、あなたの矢は四方にきらめいた。
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 あなたの雷のとどろきは、つむじ風の中にあり、あなたのいなずまは世を照し、地は震い動いた。
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 あなたの大路は海の中にあり、あなたの道は大水の中にあり、あなたの足跡はたずねえなかった。
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 あなたは、その民をモーセとアロンの手によって羊の群れのように導かれた。
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
