詩篇 74
1 アサフのマスキールの歌 神よ、なぜ、われらをとこしえに捨てられるのですか。なぜ、あなたの牧の羊に怒りを燃やされるのですか。
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 昔あなたが手に入れられたあなたの公会、すなわち、あなたの嗣業の部族となすためにあがなわれたものを思い出してください。あなたが住まわれたシオンの山を思い出してください。
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 とこしえの滅びの跡に、あなたの足を向けてください。敵は聖所で、すべての物を破壊しました。
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 あなたのあだは聖所の中でほえさけび、彼らのしるしを立てて、しるしとしました。
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 彼らは上の入口では、おのをもって木の格子垣を切り倒しました。
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 また彼らは手おのと鎚とをもって聖所の彫り物をことごとく打ち落しました。
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 彼らはあなたの聖所に火をかけ、み名のすみかをけがして、地に倒しました。
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 彼らは心のうちに言いました、「われらはことごとくこれを滅ぼそう」と。彼らは国のうちの神の会堂をことごとく焼きました。
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 われらは自分たちのしるしを見ません。預言者も今はいません。そしていつまで続くのか、われらのうちには、知る者がありません。
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 神よ、あだはいつまであざけるでしょうか。敵はとこしえにあなたの名をののしるでしょうか。
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 なぜあなたは手を引かれるのですか。なぜあなたは右の手をふところに入れておかれるのですか。
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 神はいにしえからわたしの王であって、救を世の中に行われた。
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 あなたはみ力をもって海をわかち、水の上の龍の頭を砕かれた。
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 あなたはレビヤタンの頭をくだき、これを野の獣に与えてえじきとされた。
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 あなたは泉と流れとを開き、絶えず流れるもろもろの川をからされた。
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 昼はあなたのもの、夜もまたあなたのもの。あなたは光と太陽とを設けられた。
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 あなたは地のもろもろの境を定め、夏と冬とを造られた。
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 主よ、敵はあなたをあざけり、愚かな民はあなたのみ名をののしります。この事を思い出してください。
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 どうかあなたのはとの魂を野の獣にわたさないでください。貧しい者のいのちをとこしえに忘れないでください。
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 あなたの契約をかえりみてください。地の暗い所は暴力のすまいで満ちています。
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 しえたげられる者を恥じさせないでください。貧しい者と乏しい者とにみ名をほめたたえさせてください。
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 神よ、起きてあなたの訴えをあげつらい、愚かな者のひねもすあなたをあざけるのをみこころにとめてください。
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 あなたのあだの叫びを忘れないでください。あなたの敵の絶えずあげる騒ぎを忘れないでください。
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
