ヨブ 記 6
1 ヨブは答えて言った、
Jób pedig felele, és monda:
2 「どうかわたしの憤りが正しく量られ、同時にわたしの災も、はかりにかけられるように。
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 そうすれば、これは海の砂よりも重いに相違ない。それゆえ、わたしの言葉が軽率であったのだ。
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 全能者の矢が、わたしのうちにあり、わたしの霊はその毒を飲み、神の恐るべき軍勢が、わたしを襲い攻めている。
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 野ろばは、青草のあるのに鳴くであろうか。牛は飼葉の上でうなるであろうか。
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 味のない物は塩がなくて食べられようか。すべりひゆのしるは味があろうか。
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 わたしの食欲はこれに触れることを拒む。これは、わたしのきらう食物のようだ。
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 どうかわたしの求めるものが獲られるように。どうか神がわたしの望むものをくださるように。
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 どうか神がわたしを打ち滅ぼすことをよしとし、み手を伸べてわたしを断たれるように。
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 そうすれば、わたしはなお慰めを得、激しい苦しみの中にあっても喜ぶであろう。わたしは聖なる者の言葉を否んだことがないからだ。
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 わたしにどんな力があって、なお待たねばならないのか。わたしにどんな終りがあるので、なお耐え忍ばねばならないのか。
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 わたしの力は石の力のようであるのか。わたしの肉は青銅のようであるのか。
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 まことに、わたしのうちに助けはなく、救われる望みは、わたしから追いやられた。
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 その友に対するいつくしみをさし控える者は、全能者を恐れることをすてる。
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 わが兄弟たちは谷川のように、過ぎ去る出水のように欺く。
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 これは氷のために黒くなり、そのうちに雪が隠れる。
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 これは暖かになると消え去り、暑くなるとその所からなくなる。
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 隊商はその道を転じ、むなしい所へ行って滅びる。
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 テマの隊商はこれを望み、シバの旅びとはこれを慕う。
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 彼らはこれにたよったために失望し、そこに来てみて、あわてる。
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 あなたがたは今わたしにはこのような者となった。あなたがたはわたしの災難を見て恐れた。
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 わたしは言ったことがあるか、『わたしに与えよ』と、あるいは『あなたがたの財産のうちからわたしのために、まいないを贈れ』と、
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 あるいは『あだの手からわたしを救い出せ』と、あるいは『しえたげる者の手からわたしをあがなえ』と。
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 わたしに教えよ、そうすればわたしは黙るであろう。わたしの誤っている所をわたしに悟らせよ。
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 正しい言葉はいかに力のあるものか。しかしあなたがたの戒めは何を戒めるのか。
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 あなたがたは言葉を戒めうると思うのか。望みの絶えた者の語ることは風のようなものだ。
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 あなたがたは、みなしごのためにくじをひき、あなたがたの友をさえ売り買いするであろう。
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 今、どうぞわたしを見られよ、わたしはあなたがたの顔に向かって偽らない。
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 どうぞ、思いなおせ、まちがってはならない。さらに思いなおせ、わたしの義は、なおわたしのうちにある。
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 わたしの舌に不義があるか。わたしの口は災をわきまえることができぬであろうか。
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
