ヨブ 記 7
1 地上の人には、激しい労務があるではないか。またその日は雇人の日のようではないか。
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 奴隷が夕暮を慕うように、雇人がその賃銀を望むように、
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 わたしは、むなしい月を持たせられ、悩みの夜を与えられる。
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 わたしは寝るときに言う、『いつ起きるだろうか』と。しかし夜は長く、暁までころびまわる。
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 わたしの肉はうじと土くれとをまとい、わたしの皮は固まっては、またくずれる。
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 わたしの日は機のひよりも速く、望みをもたずに消え去る。
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 記憶せよ、わたしの命は息にすぎないことを。わたしの目は再び幸を見ることがない。
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 わたしを見る者の目は、かさねてわたしを見ることがなく、あなたがわたしに目を向けられても、わたしはいない。
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 彼は再びその家に帰らず、彼の所も、もはや彼を認めない。
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 それゆえ、わたしはわが口をおさえず、わたしの霊のもだえによって語り、わたしの魂の苦しさによって嘆く。
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 わたしは海であるのか、龍であるのか、あなたはわたしの上に見張りを置かれる。
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 『わたしの床はわたしを慰め、わたしの寝床はわが嘆きを軽くする』とわたしが言うとき、
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 あなたは夢をもってわたしを驚かし、幻をもってわたしを恐れさせられる。
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 それゆえ、わたしは息の止まることを願い、わが骨よりもむしろ死を選ぶ。
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 わたしは命をいとう。わたしは長く生きることを望まない。わたしに構わないでください。わたしの日は息にすぎないのだから。
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 人は何者なので、あなたはこれを大きなものとし、これにみ心をとめ、
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 朝ごとに、これを尋ね、絶え間なく、これを試みられるのか。
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 いつまで、あなたはわたしに目を離さず、つばをのむまも、わたしを捨てておかれないのか。
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 人を監視される者よ、わたしが罪を犯したとて、あなたに何をなしえようか。なにゆえ、わたしをあなたの的とし、わたしをあなたの重荷とされるのか。
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 なにゆえ、わたしのとがをゆるさず、わたしの不義を除かれないのか。わたしはいま土の中に横たわる。あなたがわたしを尋ねられても、わたしはいないでしょう」。
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
