ヨブ 記 24
1 なにゆえ、全能者はさばきの時を定めておかれないのか。なにゆえ、彼を知る者がその日を見ないのか。
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 世には地境を移す者、群れを奪ってそれを飼う者、
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 みなしごのろばを追いやる者、やもめの牛を質に取る者、
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 貧しい者を道から押しのける者がある。世の弱い者は皆彼らをさけて身をかくす。
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 見よ、彼らは荒野におる野ろばのように出て働き、野で獲物を求めて、その子らの食物とする。
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 彼らは畑でそのまぐさを刈り、また悪人のぶどう畑で拾い集める。
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 彼らは着る物がなく、裸で夜を過ごし、寒さに身をおおうべき物もない。
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 彼らは山の雨にぬれ、しのぎ場もなく岩にすがる。
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 （みなしごをその母のふところから奪い、貧しい者の幼な子を質にとる者がある。）
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 彼らは着る物がなく、裸で歩き、飢えつつ麦束を運び、
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 悪人のオリブ並み木の中で油をしぼり、酒ぶねを踏んでも、かわきを覚える。
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 町の中から死のうめきが起り、傷ついた者の魂が助けを呼び求める。しかし神は彼らの祈を顧みられない。
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 光にそむく者たちがある。彼らは光の道を知らず、光の道にとどまらない。
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 人を殺す者は暗いうちに起き出て弱い者と貧しい者を殺し、夜は盗びととなる。
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 姦淫する者の目はたそがれを待って、『だれもわたしを見ていないだろう』と言い、顔におおう物を当てる。
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 彼らは暗やみで家をうがち、昼は閉じこもって光を知らない。
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 彼らには暗黒は朝である。彼らは暗黒の恐れを友とするからだ。
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 あなたがたは言う、『彼らは水のおもてにすみやかに流れ去り、その受ける分は地でのろわれ、酒ぶねを踏む者はだれも彼らのぶどう畑の道に行かない。
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 町の広場は彼らを忘れ、彼らの名は覚えられることなく、不義は木の折られるように折られる』と。
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 彼らは子を産まぬうまずめをくらい、やもめをあわれむことをしない。
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 しかし神はその力をもって、強い人々を生きながらえさせられる。彼らは生きる望みのない時にも起きあがる。
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 神が彼らに安全を与えられるので、彼らは安らかである。神の目は彼らの道の上にある。
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 彼らはしばし高められて、いなくなり、ぜにあおいのように枯れて消えうせ、麦の穂先のように切り取られる。
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 もし、そうでないなら、だれがわたしにその偽りを証明し、わが言葉のむなしいことを示しうるだろうか」。
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
