ヨブ 記 16
1 そこでヨブは答えて言った、
Felele pedig Jób, és monda:
2 「わたしはこのような事を数多く聞いた。あなたがたは皆人を慰めようとして、かえって人を煩わす者だ。
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 むなしき言葉に、はてしがあろうか。あなたは何に激して答をするのか。
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 わたしもあなたがたのように語ることができる。もしあなたがたがわたしと代ったならば、わたしは言葉を練って、あなたがたを攻め、あなたがたに向かって頭を振ることができる。
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 また口をもって、あなたがたを強くし、くちびるの慰めをもって、あなたがたの苦しみを和らげることができる。
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 たといわたしは語っても、わたしの苦しみは和らげられない。たといわたしは忍んでも、どれほどそれがわたしを去るであろうか。
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 まことに神は今わたしを疲れさせた。彼はわたしのやからをことごとく荒した。
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 彼はわたしを、しわ寄らせた。これがわたしに対する証拠である。またわたしのやせ衰えた姿が立って、わたしを攻め、わたしの顔にむかって証明する。
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 彼は怒ってわたしをかき裂き、わたしを憎み、わたしに向かって歯をかみ鳴らした。わたしの敵は目を鋭くして、わたしを攻める。
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 人々はわたしに向かって口を張り、侮ってわたしのほおを打ち、ともに集まってわたしを攻める。
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 神はわたしをよこしまな者に渡し、悪人の手に投げいれられる。
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 わたしは安らかであったのに、彼はわたしを切り裂き、首を捕えて、わたしを打ち砕き、わたしを立てて的とされた。
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 その射手はわたしを囲む。彼は無慈悲にもわたしの腰を射通し、わたしの肝を地に流れ出させられる。
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 彼はわたしを打ち破って、破れに破れを加え、勇士のようにわたしに、はせかかられる。
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 わたしは荒布を膚に縫いつけ、わたしの角をちりに伏せた。
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 わたしの顔は泣いて赤くなり、わたしのまぶたには深いやみがある。
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 しかし、わたしの手には暴虐がなく、わたしの祈は清い。
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 地よ、わたしの血をおおってくれるな。わたしの叫びに、休む所を得させるな。
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 見よ、今でもわたしの証人は天にある。わたしのために保証してくれる者は高い所にある。
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 わたしの友はわたしをあざける、しかしわたしの目は神に向かって涙を注ぐ。
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 どうか彼が人のために神と弁論し、人とその友との間をさばいてくれるように。
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 数年過ぎ去れば、わたしは帰らぬ旅路に行くであろう。
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
