ヨブ 記 17
1 わが霊は破れ、わが日は尽き、墓はわたしを待っている。
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 まことにあざける者どもはわたしのまわりにあり、わが目は常に彼らの侮りを見る。
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 どうか、あなた自ら保証となられるように。ほかにだれがわたしのために保証となってくれる者があろうか。
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 あなたは彼らの心を閉じて、悟ることのないようにされた。それゆえ、彼らに勝利を得させられるはずはない。
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 分け前を得るために友を訴えるものは、その子らの目がつぶれるであろう。
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 彼はわたしを民の笑い草とされた。わたしは顔につばきされる者となる。
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 わが目は憂いによってかすみ、わがからだはすべて影のようだ。
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 正しい者はこれに驚き、罪なき者は神を信ぜぬ者に対して憤る。
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 それでもなお正しい者はその道を堅く保ち、潔い手をもつ者はますます力を得る。
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 しかし、あなたがたは皆再び来るがよい、わたしはあなたがたのうちに賢い者を見ないのだ。
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 わが日は過ぎ去り、わが計りごとは敗れ、わが心の願いも敗れた。
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 彼らは夜を昼に変える。彼らは言う、『光が暗やみに近づいている』と。
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 穴に向かって『あなたはわたしの父である』と言い、うじに向かって『あなたはわたしの母、わたしの姉妹である』と言うならば、
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 わたしの望みはどこにあるか、だれがわたしの望みを見ることができようか。
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
