Jób 20

1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

A Sofar Namaæanin odgovori i reèe:

2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

Zato me misli moje nagone da odgovorim, i zato hitim.

3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

Èuo sam ukor koji me sramoti, ali æe duh iz razuma mojega odgovoriti za me.

4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

Ne znaš li da je tako otkako je vijeka, otkako je postavljen èovjek na zemlji,

5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

Da je slava bezbožnijeh za malo i radost licemjerova za èas?

6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

Da bi mu visina doprla do neba, i glava se njegova dotakla oblaka,

7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

Nestaæe ga zasvagda kao kala njegova; i koji ga vidješe reæi æe: kuda se djede?

8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

Kao san odletjeæe, i neæe se naæi, i išèeznuæe kao noæna utvara.

9 A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

Oko koje ga je gledalo neæe više, niti æe ga više vidjeti mjesto njegovo.

10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

Sinovi njegovi umiljavaæe se siromasima i ruke æe njegove vraæati što je oteo.

11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

Kosti æe njegove biti pune grijeha mladosti njegove, i oni æe ležati s njim u prahu.

12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

Ako mu je i slatka u ustima zloæa i krije je pod jezikom svojim,

13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

Èuva je i ne pušta je, nego je zadržava u grlu svom,

14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

Ipak æe se jelo njegovo pretvoriti u crijevima njegovijem, postaæe u njemu jed aspidin.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

Blago što je proždro izbljuvaæe, iz trbuha njegova istjeraæe ga Bog.

16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

Jed æe aspidin sisati, ubiæe ga jezik gujinji.

17 Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

Neæe vidjeti potoka ni rijeka kojima teèe med i maslo.

18 A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

Vratiæe muku, a neæe je pojesti; prema blagu biæe promjena, i neæe se radovati.

19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

Jer je tlaèio i ostavljao uboge, kuæe je otimao i nije zidao.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

Jer nije nigda osjetio mira u trbuhu svom, ni što mu je najmilije neæe saèuvati.

21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

Ništa mu neæe ostati od hrane njegove. Zato ne može dobro njegovo trajati.

22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

Kad se ispuni izobilje njegovo, tada æe biti u nevolji; sve ruke nevoljnijeh udariæe na nj.

23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

Kad bi napunio trbuh svoj, poslaæe na nj Bog jarost gnjeva svojega, i pustiæe je kao dažd na njega i na jelo njegovo.

24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

Kad stane bježati od oružja gvozdenoga, prostrijeliæe ga luk mjedeni.

25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

Strijela puštena proæi æe kroz tijelo njegovo, i svijetlo gvožðe izaæi æe iz žuèi njegove; kad poðe, obuzeæe ga strahote.

26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

Sve æe tame biti sakrivene u tajnim mjestima njegovijem; proždrijeæe ga oganj neraspiren, i ko ostane u šatoru njegovu zlo æe mu biti.

27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

Otkriæe nebesa bezakonje njegovo, i zemlja æe ustati na nj.

28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

Otiæi æe ljetina doma njegova, rastoèiæe se u dan gnjeva njegova.

29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

To je dio od Boga èovjeku bezbožnomu i našljedstvo od Boga za besjedu njegovu.