Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
A Jov odgovori i reèe:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Dokle æete muèiti dušu moju i satirati me rijeèima?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Veæ ste me deset puta naružili; nije vas stid što tako navaljujete na me?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Ali ako sam doista pogriješio, pogrješka æe moja ostati kod mene.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Ako li se još hoæete da dižete na me i da me korite mojom sramotom,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Onda znajte da me je Bog oborio i mrežu svoju razapeo oko mene.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Eto, vièem na nepravdu, ali se ne slušam; vapijem, ali nema suda.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Zagradio je put moj da ne mogu proæi; na staze moje metnuo je mrak.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Svukao je s mene slavu moju i skinuo vijenac s glave moje.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Porušio me je otsvuda, da me nema; i kao drvo išèupao je nadanje moje.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Raspalio se na me gnjev njegov, i uzeo me je meðu neprijatelje svoje.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Vojske njegove doðoše sve zajedno i nasuše sebi put k meni, i stadoše u oko okolo šatora mojega.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Braæu moju udaljio je od mene, i znanci moji tuðe se od mene.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Bližnji moji ostaviše me, i znanci moji zaboraviše me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Domašnji moji i moje sluškinje gledaju me kao tuðina; stranac sam u oèima njihovijem.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Zovem slugu svojega, a on se ne odziva, a molim ga ustima svojim.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Dah je moj mrzak ženi mojoj, a preklinjem je sinovima utrobe svoje.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Ni djeca ne haju za me; kad ustanem, ruže me.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Mrzak sam svjema najvjernijim svojim, i koje ljubljah postaše mi protivnici.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Za kožu moju kao za meso moje prionuše kosti moje; jedva osta koža oko zuba mojih.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Smilujte se na me, smilujte se na me, prijatelji moji, jer se ruka Božija dotakla mene.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Zašto me gonite kao Bog, i mesa mojega ne možete da se nasitite?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
O kad bi se napisale rijeèi moje! kad bi se stavile u knjigu!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Pisaljkom gvozdenom i olovom na kamenu za vjeèni spomen kad bi se urezale!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Ali znam da je živ moj iskupitelj, i na pošljedak da æe stati nad prahom.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
I ako se ova koža moja i rašèini, opet æu u tijelu svom vidjeti Boga.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Ja isti vidjeæu ga, i oèi moje gledaæe ga, a ne drugi. A bubrega mojih nestaje u meni.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Nego bi trebalo da reèete: zašto ga gonimo? kad je korijen besjede u meni.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Bojte se maèa; jer je maè osveta za bezakonje; i znajte da ima sud.
