Apostolok 15
1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
Pea ko e kau tangata niʻihi naʻe ʻalu hifo mei Siutea, ʻo ako ki he kāinga, [ʻo pehē], “Kapau ʻe ʻikai te mou kamu, ʻo fakatatau ki he tuʻutuʻuni ʻa Mōsese, ʻe ʻikai te mou faʻa moʻui.”
2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
Pea kuo fai ʻo lahi ʻae fetauʻaki lea mo e fakakikihi ʻa Paula mo Pānepasa mo kinautolu, pea pau honau loto ke ʻalu hake ki Selūsalema ʻa Paula mo Pānepasa, mo honau niʻihi, ki he kau ʻaposetolo mo e mātuʻa, koeʻuhi ko e meʻa ni.
3 Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
Pea kuo moimoiʻi ʻakinautolu ʻe he siasi, pea nau ō ʻi Finesi mo Samēlia, ʻonau fakahā ʻae liliu ʻoe Senitaile; pea naʻa nau fakafiefiaʻi ʻo lahi ʻae kāinga kotoa pē.
4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
Pea ʻi heʻenau hoko ki Selūsalema, naʻa nau feʻiloaki mo e siasi mo e kau ʻaposetolo mo e mātuʻa, pea na fakahā kotoa pē ʻae meʻa kuo fai ʻe he ʻOtua ʻiate kinaua.
5 Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
Ka naʻe tuʻu hake ʻae niʻihi ʻoku tui ʻi he faʻahinga ʻoe Fālesi, ʻonau pehē, “ʻOku totonu ke kamu ʻakinautolu, mo fekau ke fai ki he fono ʻa Mōsese.”
6 Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
Pea naʻe fakataha ʻae kau ʻaposetolo mo e mātuʻa, ke nau fakakaukau ki he meʻa ni.
7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
Pea kuo lahi ʻenau alea, pea tuʻu hake ʻa Pita, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “ʻAe kau tangata ko e kāinga, ʻoku mou ʻilo kuo fuoloange ʻae fili ʻe he ʻOtua ʻiate kitautolu, ke fanongo ʻi hoku ngutu ʻe he ngaahi Senitaile ki he lea ʻoe ongoongolelei, pea tui.
8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
Pea ko e ʻOtua ʻaia ʻoku ne ʻiloʻi ʻae loto, naʻa ne fakamoʻoni ʻakinautolu, ʻo ne foaki kiate kinautolu ʻae Laumālie Māʻoniʻoni, ʻo hangē ko kitautolu;
9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
Pea naʻe ʻikai fai kehekehe kiate kitautolu mo kinautolu, ʻo ne fakamaʻa honau loto ʻi he tui.
10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
Pea ko eni, ko e hā ʻoku mou ʻahiʻahi ai ki he ʻOtua, ke ʻai ki he kia ʻoe kau ākonga ʻae haʻamo, ʻaia naʻe ʻikai ke faʻa kātakiʻi ʻe heʻetau mātuʻa pē ko kitautolu?
11 Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
Ka ʻoku tau pehē, ko e meʻa ʻi he ʻaloʻofa pē ʻae ʻEiki ko Sisu Kalaisi, ʻe moʻui ʻakitautolu, ʻo hangē ko kinautolu.”
12 Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
Pea naʻe toki fakalongo ʻae fakataha kotoa pē, ke fakafanongo ki he fakamatala ʻa Pānepasa mo Paula, ʻae ngaahi mana mo e meʻa fakaofo kuo fai ʻe he ʻOtua ʻiate kinaua ki he ngaahi Senitaile.
13 Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
Pea ʻi he tuku ʻena fakamatala, naʻe lea ʻa Semisi, ʻo pehē, “ʻAe kau tangata mo e kāinga, fanongo mai kiate au:
14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
Kuo fakahā ʻe Saimone ʻae muʻaki ʻaʻahi ʻae ʻOtua ki he kakai Senitaile, ke ne maʻu ʻiate kinautolu ha kakai koeʻuhi ko hono huafa.
15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
Pea ʻoku tatau mo ia ʻae lea ʻae kau palōfita; ʻo hangē ko ia kuo tohi,
16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
‘Pea hili ia te u liliu mai, ʻo toe langa ʻae fale fehikitaki ʻo Tevita, ʻaia kuo hinga; pea te u toe langa hono potu naʻe maumau, pea te u fokotuʻu ia:
17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
Koeʻuhi ke kumi ki he ʻEiki ʻae kakai ʻoku toe, pea mo e Senitaile kotoa pē, ʻoku takua ki ai hoku hingoa, ʻoku pehē ʻe he ʻEiki, ʻaia ʻoku ne fai ʻae meʻa ni kotoa pē.
ʻOku ʻilo ʻe he ʻOtua ʻene ngāue kotoa pē talu mei he kamataʻanga ʻo māmani.’ (aiōn g165)
19 Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
“Pea ko eni, ko hoku loto, ke ʻoua naʻa tau fakamamahiʻi ʻakinautolu kuo fakatafoki ki he ʻOtua mei he ngaahi Senitaile:
20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
Ka ke tau tohi kiate kinautolu, ke nau fakamamaʻo mei he fakalielia ʻoe ngaahi tamapua, mo e feʻauaki, mo e meʻa kuo sisina, mo e toto.
21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
He ʻoku ai ʻi he kolo kotoa pē, talu mei muʻa, ʻakinautolu ʻoku malangaʻaki ʻa Mōsese, pea nau lau ia ʻi he ngaahi falelotu ʻi he ʻaho Sāpate kotoa pē.”
22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
Pea naʻe lelei ki he kau ʻaposetolo mo e mātuʻa, pea mo e siasi kotoa pē, ke fili meiate kinautolu mo fekau atu ha ongo tangata, ke nau ō mo Paula mo Pānepasa ki ʻAniteoke; ko Siutasi ʻoku hingoa ko Pasapa, mo Sailosi, ko e ongo tangata takimuʻa ʻi he kāinga:
23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Pea naʻa nau fai ʻae tohi ke nau ʻave; ʻo pehē, “Ko e kau ʻaposetolo mo e mātuʻa pea mo e kāinga, ʻoku mau ʻofa atu ki he kāinga Senitaile ʻi ʻAniteoke mo Silia mo Silisia:
24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Ko e meʻa ʻi heʻemau fanongo kuo fakamamahiʻi ʻakimoutolu ʻaki ʻae ngaahi lea, pea fakamaveuveuʻi homou loto, ʻe ha niʻihi, naʻe ʻalu atu ʻiate kimautolu, ʻi heʻenau pehē, Ke mou kamu, mo fai ki he fono: ka naʻe ʻikai te mau fekau kiate kinautolu:
25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Kuo hā lelei kiate kimautolu, ʻi heʻemau fakataha ʻo loto taha, ke fekau atu kiate kimoutolu ʻae ongo tangata kuo fili, mo homau [kāinga ]ʻofeina ko Pānepasa mo Paula,
26 Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
Ko e ongo tangata kuo na liʻaki ʻena moʻui koeʻuhi ko e huafa ʻo hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi.
27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
Ko ia kuo mau fekau atu ai ʻa Siutasi mo Sailosi, pea ʻe fakamatala foki ʻekinaua ʻae ngaahi meʻa ni.
28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
Naʻe lelei ki he Laumālie Māʻoniʻoni, pea mo kimautolu, ke ʻoua naʻa ai ha kavenga mamafa kiate kimoutolu, ka ko e ngaahi meʻa totonu ni;
29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
Ke mou fakamamaʻo mei he meʻakai kuo feilaulau ʻaki ki he ngaahi tamapua, pea mei he toto, mo e meʻa kuo sisina, pea mo e feʻauaki; ʻaia ka mou ka mavahe ʻakimoutolu mei ai, te mou lelei. Siʻotoʻofa atu kiate kimoutolu.”
30 Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
Pea kuo nau māvae, pea nau fononga ki ʻAniteoke: pea kuo nau fakataha ai ʻae kakai, naʻa nau tuku ʻae tohi [kiate kinautolu].
31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
Pea hili ʻenau lau ia, naʻa nau fiefia koeʻuhi ko e fakafiemālie.
32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
Pea naʻe ako ʻi he ngaahi lea lahi, mo tokoni ki he kāinga, ʻe Siutasi mo Sailosi, he ko e ongo palōfita foki ʻakinaua.
33 Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
Pea hili ʻenau nofo ai ʻo fuoloa siʻi, naʻe tuku fiemālie atu ʻakinautolu mei he kāinga, [ke ō ]ki he kau ʻaposetolo.
34 De Silásnak tetszék ott maradni.
Ka naʻe loto ʻa Sailosi ke nofo ai pe ia.
35 Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
Pea naʻe nofo ʻa Paula mo Pānepasa ʻi ʻAniteoke, ʻo ako mo malangaʻaki ʻae folofola ʻae ʻEiki, pea mo e tokolahi kehe.
36 Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
Pea hili ʻae ʻaho niʻihi, naʻe pehē ʻe Paula kia Pānepasa, “Ke ta toe ō, ʻo ʻaʻahi ki hota kāinga ʻi he kolo kotoa pē, naʻa ta malangaʻaki ai ʻae folofola ʻae ʻEiki, pē ʻoku nau fēfē.”
37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
Pea naʻe loto ʻa Pānepasa ke na ʻave ʻa Sione, ʻoku hingoa ko Maʻake.
38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
Ka naʻe ʻikai lelei kia Paula ke na ʻave ia, ʻaia naʻa ne liaki ʻakinaua ʻi Pamifilia, pea naʻe ʻikai ʻalu mo kinaua ki he ngāue.
39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
Pea ʻi heʻena kikihi ʻo lahi, naʻa na māvae: pea naʻe ʻave ʻe Pānepasa ʻa Maʻake, ʻo na folau ki Saipalo;
40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
Pea naʻe fili ʻe Paula ʻa Sailosi, pea na ō, kuo hūfia ʻe he kāinga ʻakinaua ki he ʻaloʻofa ʻae ʻOtua.
41 És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.
Pea naʻe ʻalu ia ʻi Silia mo Silisia, ʻo ne tokoniʻi ʻae ngaahi siasi.
