Malakiás 2
1 Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
“Pea ko eni, ʻakimoutolu ʻae kau taulaʻeiki, ko e fekau eni maʻamoutolu.
2 Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
Kapau ʻe ʻikai te mou fanongo, pea kapau ʻe ʻikai te mou fakatokangaʻi homou loto, koeʻuhi ke fakaongoongoleleiʻi ʻa hoku huafa,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, “Te u fekau atu moʻoni ha fakamalaʻia kiate kimoutolu, pea te u fakamalaʻia ʻa homou ngaahi tāpuaki: ʻio, kuo u fai ni ʻa hono fakamalaʻia, ka ʻoku ʻikai ke tokanga ki ai homou loto.
3 Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
Vakai, te u maumauʻi homou ʻinasi, pea te u lī ʻae kinohaʻa ʻi homou mata, ʻio, ʻae meʻa kovi mei hoʻomou ngaahi kātoanga mamalu; pea ʻe fetuku ʻakimoutolu fakataha mo ia.
4 És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
Pea te mou ʻilo kuo u ʻatu ʻae fekau ni kiate kimoutolu, koeʻuhi ke ʻia Livai ʻa ʻeku fuakava,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau.
5 Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
“Naʻe fai ʻeku fuakava mo ia, ko e meʻa ki he moʻui mo e melino; pea naʻaku ʻatu ia ki ai, koeʻuhi ko ʻene manavahē, ʻaia naʻa ne manavahē ai kiate au, pea manavahē ki hoku huafa.
6 Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
Naʻe ʻi hono ngutu ʻae fono ʻoe moʻoni, pea naʻe ʻikai ʻilo ha meʻa hala ʻi hono loungutu; naʻa ma ʻaʻeva mo au ʻi he melino mo e fai totonu, pea naʻa ne fakatafoki ʻae tokolahi mei he angahala.
7 Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
He ʻoku totonu ke ʻi he loungutu ʻoe taulaʻeiki ʻae poto, pea totonu ke nau kumi ʻae fono mei hono ngutu: he ko e talafekau ia meia Sihova ʻoe ngaahi kautau.
8 De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.
Ka kuo mou he mei he hala; kuo mou fakahumu ʻae tokolahi ʻi he fono; kuo mou fakalieliaʻi ʻae fuakava ʻa Livai,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau.
9 Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, a miatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.
“Ko ia kuo u ngaohi ai ʻakimoutolu ke mou fakalielia mo fākatua ʻi he ʻao ʻoe kakai kotoa pē, ʻo tatau mo hoʻomou taʻefai ki hoku ngaahi hala, ka kuo mou fai filifilimānako ʻi he fono.”
10 Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?
ʻIkai ʻoku tau tamai taha pe? ʻIkai ko e ʻOtua pe taha kuo ne ngaohi ʻakitautolu? Pea ko e hā ʻoku tau femalakiʻaki taki taha ʻae tangata ki hono tokoua, ʻi he maumauʻi ʻae fuakava ʻo ʻetau ngaahi tamai?
11 Hűtelenné lett Júda, és útálatosság támadt Izráelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, a melyet ő szeret, és idegen istennek leányát vette el.
Kuo fai kākā ʻa Siuta, pea ʻoku ʻai ʻae fakalielia ʻoku fai ʻi ʻIsileli, pea mo Selūsalema; he kuo fakalieliaʻi ʻe Siuta ʻae māʻoniʻoni ʻa Sihova, ʻaia ʻoku totonu ʻene ʻofa ki ai, pea kuo ne mali mo e ʻofefine ʻoe ʻotua loi.
12 Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.
ʻE motuhi ʻe Sihova ʻae tangata ʻoku ne fai eni, ʻae akonaki, pea mo ia ʻoku akoʻi, mei he ngaahi fale fehikitaki ʻo Sēkope, pea mo ia ʻoku ʻatu ʻae feilaulau kia Sihova ʻoe ngaahi kautau.
13 És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből.
Pea kuo mou toe fai eni, ʻo ʻufiʻufi ʻaki ʻae loʻimata ʻae feilaulauʻanga ʻo Sihova, ʻi he tangi mo e kalanga: ko ia ia ʻoku ʻikai te ne kei tokanga ki he feilaulau, pe te ne maʻu lelei ia mei homou nima.
14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged!
Ka naʻa mo ia, ʻoku mou pehē, ‘Ko e meʻa ʻi he hā?’ Koeʻuhi ko e fakamoʻoni ʻa Sihova kiate koe, pea mo e uaifi ʻo hoʻo kei talavou, ʻaia kuo ke fai kākā ki ai: ka ko e moʻoni ko hoʻo kaumeʻa ia, pea ko e ʻunoho ne ke fuakava ki ai.
15 Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!
Pea ʻikai naʻe ngaohi ia ʻe ia ke taha pe? Ka naʻe ʻiate ia pe hono toe ʻoe laumālie. Pea ko e hā ʻoku taha ai? Koeʻuhi ke ai ha hako māʻoniʻoni. Ko ia ke mou tokanga ki hoʻomou anga, pea ʻoua naʻa fai kākā ʻe ha taha ki he uaifi ʻo ʻene kei talavou.”
16 Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és azt, a ki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok!
He ʻoku pehē ʻe Sihova, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, “ʻOku ne fehiʻa ki he tukuange: he ʻoku ai ha taha ʻoku ʻufiʻufi ʻaki hono kofu ʻa ʻene fakamālohi,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau: “ko ia, tokanga ki hoʻomou anga, ke ʻoua naʻa mou fai kākā.
17 Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
Kuo mou fakafiuʻi ʻa Sihova ʻaki hoʻomou ngaahi lea. Ka ʻoku mou pehē, ‘Kuo mau fakafiuʻi ia ʻi he hā?’ ʻOka mou ka pehē, ‘Ko ia kotoa pē ʻoku fai kovi ʻoku lelei ia ʻi he ʻao ʻo Sihova,’ pea ‘ʻOku ne fiemālie kiate kinautolu: pe, ‘Ko e fē ʻae ʻOtua ʻoku fakamaau?’
