Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Respondens autem Sophar Naamathites, dixit:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Numquid qui multa loquitur, non et audiet? aut vir verbosus justificabitur?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Tibi soli tacebunt homines? et cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Dixisti enim: Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Atque utinam Deus loqueretur tecum, et aperiret labia sua tibi,
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
ut ostenderet tibi secreta sapientiæ, et quod multiplex esset lex ejus: et intelligeres quod multo minora exigaris ab eo quam meretur iniquitas tua!
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Forsitan vestigia Dei comprehendes, et usque ad perfectum Omnipotentem reperies?
Excelsior cælo est, et quid facies? profundior inferno, et unde cognosces? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Longior terra mensura ejus, et latior mari.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
Si subverterit omnia, vel in unum coarctaverit, quis contradicet ei?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
Ipse enim novit hominum vanitatem; et videns iniquitatem, nonne considerat?
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
Vir vanus in superbiam erigitur, et tamquam pullum onagri se liberum natum putat.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Tu autem firmasti cor tuum, et expandisti ad eum manus tuas.
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
Si iniquitatem quæ est in manu tua abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo injustitia,
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
tunc levare poteris faciem tuam absque macula; et eris stabilis, et non timebis.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
Miseriæ quoque oblivisceris, et quasi aquarum quæ præterierunt recordaberis.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam; et cum te consumptum putaveris, orieris ut lucifer.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
Et habebis fiduciam, proposita tibi spe: et defossus securus dormies.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Requiesces, et non erit qui te exterreat; et deprecabuntur faciem tuam plurimi.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis: et spes illorum abominatio animæ.
