Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Spiritus meus attenuabitur; dies mei breviabuntur: et solum mihi superest sepulchrum.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Non peccavi, et in amaritudinibus moratur oculus meus.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Libera me, Domine, et pone me juxta te, et cujusvis manus pugnet contra me.
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Cor eorum longe fecisti a disciplina: propterea non exaltabuntur.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Prædam pollicetur sociis, et oculi filiorum ejus deficient.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Posuit me quasi in proverbium vulgi, et exemplum sum coram eis.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Stupebunt justi super hoc, et innocens contra hypocritam suscitabitur.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Et tenebit justus viam suam, et mundis manibus addet fortitudinem.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Igitur omnes vos convertimini, et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Dies mei transierunt; cogitationes meæ dissipatæ sunt, torquentes cor meum.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Noctem verterunt in diem, et rursum post tenebras spero lucem.
Si sustinuero, infernus domus mea est, et in tenebris stravi lectulum meum. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Putredini dixi: Pater meus es; Mater mea, et soror mea, vermibus.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Ubi est ergo nunc præstolatio mea? et patientiam meam quis considerat?
