Psalm 105
1 Danket dem HERRN, ruft seinen Namen an, macht unter den Völkern seine Taten bekannt!
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Singet vor ihm, spielet vor ihm, redet von allen seinen Wundern!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Rühmet euch seines heiligen Namens! Es freue sich das Herz derer, die den HERRN suchen!
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Fragt nach dem HERRN und nach seiner Macht, suchet sein Angesicht allezeit!
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Gedenket seiner Wunder, die er getan, seiner Zeichen und der Urteile seines Mundes!
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 O Same Abrahams, seines Knechtes, o ihr Söhne Jakobs, seine Auserkorenen!
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Er, der HERR, ist unser Gott; auf der ganzen Erde gilt sein Recht.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Er gedenkt auf ewig an seinen Bund, an das Wort, das er tausend Geschlechtern befohlen hat;
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 [des Bundes, ] den er mit Abraham geschlossen, seines Eides, den er Isaak geschworen hat.
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 Er stellte ihn auf für Jakob als Satzung, für Israel als ewigen Bund,
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 da er sprach: «Dir gebe ich das Land Kanaan als euer Erbteil»,
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 da sie noch leicht zu zählen waren, gar wenige und Fremdlinge darin,
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 und wandern mußten von einem Volk zum andern und von einem Königreich zum andern.
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Er ließ sie von keinem Menschen bedrücken und züchtigte Könige um ihretwillen:
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 «Tastet meine Gesalbten nicht an und tut meinen Propheten kein Leid!»
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Und er rief eine Hungersnot herbei über das Land und zerschlug jegliche Stütze an Brot.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Er sandte einen Mann vor ihnen her, Joseph ward zum Sklaven verkauft!
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 Sie zwangen seinen Fuß in einen Stock; seine Seele geriet in Fesseln;
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 bis zur Zeit, da sein Wort eintraf und der Ausspruch des HERRN ihn geläutert hatte.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Der König sandte hin und befreite ihn; der die Völker beherrschte, ließ ihn los.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Er setzte ihn zum Herrn über sein Haus und zum Herrscher über alle seine Güter,
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 daß er seine Fürsten nach Belieben binde und seine Ältesten unterweise.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Da zog Israel nach Ägypten, und Jakob wurde ein Fremdling im Lande Hams.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Und er machte sein Volk sehr fruchtbar und ließ es zahlreicher werden als seine Dränger.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Er wandte ihr Herz, sein Volk zu hassen, arglistig zu handeln an seinen Knechten.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Er sandte Mose, seinen Knecht, Aaron, den er erwählt hatte.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Die verrichteten seine Zeichen unter ihnen und taten Wunder im Lande Hams.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Er sandte Finsternis, und es ward Nacht, damit sie seinen Worten nicht widerstreben möchten.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Er verwandelte ihre Gewässer in Blut und tötete ihre Fische;
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 ihr Land wimmelte von Fröschen bis in die Gemächer ihrer Könige.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 Er sprach; und es kamen Fliegenschwärme, Mücken in alle ihre Grenzen.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Er gab ihnen Hagel statt Regen, Feuerflammen auf ihr Land;
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 und er schlug ihre Weinstöcke und Feigenbäume und zerbrach die Bäume in ihrem Land.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Er sprach; da kamen Heuschrecken und Käfer ohne Zahl,
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 die fraßen alles Kraut im Lande und verzehrten ihre Feldfrüchte.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Und er schlug alle Erstgeburt in ihrem Lande, alle Erstlinge ihrer Kraft.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Aber sie ließ er ausziehen mit Silber und Gold, und es war kein Strauchelnder unter ihren Stämmen.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Ägypten war froh, daß sie gingen; denn der Schrecken vor ihnen war auf sie gefallen.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Er breitete vor ihnen eine Wolke aus zur Decke und Feuer, um die Nacht zu erleuchten.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Sie forderten; da ließ er Wachteln kommen und sättigte sie mit Himmelsbrot.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Er öffnete den Felsen; da floß Wasser heraus; es floß ein Bach in der Wüste.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Denn er gedachte an sein heiliges Wort, an Abraham, seinen Knecht.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 Er ließ sein Volk ausziehen mit Freuden, mit Jubel seine Auserwählten.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 Und er gab ihnen die Länder der Heiden; und woran die Völker sich abgemüht hatten, das nahmen sie in Besitz;
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 auf daß sie seine Satzungen halten und seine Lehren bewahren möchten. Hallelujah!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
