Psaumes 102
1 Prière de l'affligé étant dans l'angoisse, et répandant sa plainte devant l'Eternel. Eternel! écoute ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à toi.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Ne cache point ta face arrière de moi; au jour que je suis en détresse, prête l'oreille à ma requête; au jour que je t'invoque, hâte-toi, réponds-moi.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Car mes jours se sont évanouis comme la fumée, et mes os sont desséchés comme un foyer.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mon cœur a été frappé, et est devenu sec comme l'herbe, parce que j'ai oublié de manger mon pain.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mes os sont attachés à ma chair, à cause de la voix de mon gémissement.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Je suis devenu semblable au cormoran du désert; et je suis comme la chouette des lieux sauvages.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Je veille, et je suis semblable au passereau, qui est seul sur le toit.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Mes ennemis me disent tous les jours des outrages, et ceux qui sont furieux contre moi, jurent contre moi.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Parce que j'ai mangé la cendre comme le pain, et que j'ai mêlé ma boisson de pleurs.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 A cause de ta colère et de ton indignation: parce qu'après m'avoir élevé bien haut, tu m'as jeté par terre.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Mes jours sont comme l'ombre qui décline, et je deviens sec comme l'herbe.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mais toi, ô Eternel! tu demeures éternellement, et ta mémoire est d'âge en âge.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu te lèveras, [et] tu auras compassion de Sion; car il est temps d'en avoir pitié, parce que le temps assigné est échu.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Car tes serviteurs sont affectionnés à ses pierres, et ont pitié de sa poudre.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Alors les nations redouteront le Nom de l’Eternel, et tous les Rois de la terre, ta gloire.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Quand l'Eternel aura édifié Sion; quand il aura été vu en sa gloire;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Quand il aura eu égard à la prière du désolé, et qu'il n'aura point méprisé leur supplication.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Cela sera enregistré pour la génération à venir, le peuple qui sera créé louera l'Eternel,
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 De ce qu'il aura jeté la vue du haut lieu de sa sainteté, et que l'Eternel aura regardé des cieux en la terre,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Pour entendre le gémissement des prisonniers, [et] pour délier ceux qui étaient dévoués à la mort;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Afin qu'on annonce le Nom de l’Eternel dans Sion, et sa louange dans Jérusalem;
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Quand les peuples se seront joints ensemble et les Royaumes aussi, pour servir l'Eternel.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Il a abattu ma force en chemin, il a abrégé mes jours.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 J'ai dit: mon Dieu, ne m'enlève point au milieu de mes jours! Tes ans [durent] d'âge en âge.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Ils périront, mais tu seras permanent, et eux tous s'envieilliront comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Mais toi, [tu es toujours] le même; et tes ans ne seront jamais achevés.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Les enfants de tes serviteurs habiteront [près de toi], et leur race sera établie devant toi.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
