Job 16
1 Mais Job répondit, et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 J'ai souvent entendu de pareils discours; vous [êtes] tous des consolateurs fâcheux.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 N'y aura-t-il point de fin à des paroles légères comme le vent, et de quoi te fais-tu fort pour répliquer ainsi?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Parlerais-je comme vous faites, si vous étiez en ma place; amasserais-je des paroles contre vous, ou branlerais-je ma tête contre vous?
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Je vous fortifierais par mes discours, et le mouvement de mes lèvres soulagerait [votre douleur].
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Si je parle, ma douleur n'en sera point soulagée; et si je me tais, qu'en aurai-je moins?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Certes, il m'a maintenant accablé; tu as désolé toute ma troupe;
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Tu m'as tout couvert de rides, qui sont un témoignage [des maux que je souffre]; et il s'est élevé en moi une maigreur qui en rend aussi témoignage sur mon visage.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Sa fureur [m']a déchiré, il s'est déclaré mon ennemi, il grince les dents sur moi, et étant devenu mon ennemi il étincelle des yeux contre moi.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Ils ouvrent leur bouche contre moi, ils me donnent des soufflets sur la joue pour me faire outrage, ils s'amassent ensemble contre moi.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Le [Dieu] Fort m'a renfermé chez l'injuste, il m'a fait tomber entre les mains des méchants.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 J'étais en repos, et il m'a écrasé; il m'a saisi au collet, et m'a brisé, et il s'est fait de moi une bute.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Ses archers m'ont environné, il me perce les reins, et ne m'épargne point; il répand mon fiel par terre.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Il m'a brisé en me faisant plaie sur plaie, il a couru sur moi comme un homme puissant.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai terni ma gloire dans la poussière.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Mon visage est couvert de boue à force de pleurer, et une ombre de mort est sur mes paupières;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Quoiqu'il n'y ait point d'iniquité en mes mains, et que ma prière soit pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Ô terre! ne cache point le sang répandu par moi; et qu'il n'y ait point de lieu pour mon cri.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Mais maintenant voilà, mon témoin est aux cieux, mon témoin est dans les lieux hauts.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Mes amis sont des harangueurs; mais mon œil fond en larmes devant Dieu.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Ô si l'homme raisonnait avec Dieu comme un homme avec son intime ami!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Car les années de mon compte vont [finir], et j'entre dans un sentier d'où je ne reviendrai plus.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
