Job 17
1 Mes esprits se dissipent, mes jours vont être éteints, le sépulcre [m'attend].
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Certes il n'y a que des moqueurs auprès de moi, et mon œil veille toute la nuit dans les chagrins qu'ils me font.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Donne-moi, je te prie, [donne-moi] une caution auprès de toi; [mais] qui est-ce qui me touchera dans la main?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Car tu as caché à leur cœur l'intelligence, c'est pourquoi tu ne les élèveras point.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Et les yeux même des enfants de celui qui parle avec flatterie à ses intimes amis, seront consumés.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Il m'a mis pour être la fable des peuples, et je suis [comme] un tambour devant eux.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mon œil est terni de dépit, et tous les membres de mon corps sont comme une ombre.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Les hommes droits seront étonnés de ceci, et l'innocence se réveillera contre l'hypocrite.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Toutefois le juste se tiendra ferme dans sa voie, et celui qui a les mains nettes, se renforcera.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Retournez donc vous tous, et revenez, je vous prie; car je ne trouve point de sage entre vous.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Mes jours sont passés, mes desseins sont rompus, [et] les pensées de mon cœur [sont dissipées].
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 On me change la nuit en jour, et on fait que la lumière se trouve proche des ténèbres.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Certes je n'ai plus à attendre que le sépulcre, qui va être ma maison; j'ai dressé mon lit dans les ténèbres. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 J'ai crié à la fosse: tu es mon père; et aux vers: vous êtes ma mère et ma sœur.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Et où seront les choses que j'ai attendues, et qui est-ce qui verra ces choses qui ont été le sujet de mon attente?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
