Job 9
1 Then Job answered,
Felelt Jób és mondta:
2 "Truly I know that it is so, but how can man be just with God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he is pleased to contend with him, he can't answer him one time in a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 For he is wise in heart, and mighty in strength: who has hardened himself against him, and prospered?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 He removes the mountains, and they do not know it, when he overturns them in his anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 He shakes the earth out of its place. Its pillars tremble.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 He commands the sun, and it doesn't rise, and seals up the stars.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 He alone stretches out the heavens, and treads on the waves of the sea.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 He makes Osh, Kesil, and Kimah, and the chambers of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 He does great things past finding out; yes, marvelous things without number.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Look, he goes by me, and I do not see him. He passes on also, but I do not perceive him.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Look, he snatches away. Who can hinder him? Who will ask him, 'What are you doing?'
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 "God will not withdraw his anger. The helpers of Rahab stoop under him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How much less shall I answer him, And choose my words to argue with him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Though I were righteous, yet I wouldn't answer him. I would make petition to my judge.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 If I had called, and he had answered me, yet I wouldn't believe that he listened to my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 For he bruises me with a storm, and multiplies my wounds without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He will not allow me to catch my breath, but fills me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If it is a matter of strength, look, he is mighty. And if of justice, who will summon him?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Though I am righteous, my own mouth shall condemn me. Though I am blameless, it shall prove me perverse.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 I am blameless. I do not regard myself. I despise my life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 "It is all the same. Therefore I say he destroys the blameless and the wicked.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 If the scourge kills suddenly, he will mock at the trial of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 The earth is given into the hand of the wicked. He covers the faces of its judges. If not he, then who is it?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 "Now my days are swifter than a runner. They flee away, they see no good,
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They have passed away as the swift ships, as the eagle that swoops on the prey.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 If I say, 'I will forget my complaint, I will put off my sad face, and cheer up;'
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I am afraid of all my sorrows, I know that you will not hold me innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 I shall be condemned. Why then do I labor in vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I wash myself with snow water, and cleanse my hands with lye,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 yet you will plunge me in the ditch. My own clothes shall abhor me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 There is no umpire between us, that might lay his hand on us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Let him take his rod away from me. Let his terror not make me afraid;
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 then I would speak, and not fear him, for I am not so in myself.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
