Job 10
1 "My soul is weary of my life. I will give free course to my complaint. I will speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will tell God, 'Do not condemn me. Show me why you contend with me.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Is it good to you that you should oppress, that you should despise the work of your hands, and smile on the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Do you have eyes of flesh? Or do you see as man sees?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Are your days as the days of mortals, or your years as man's years,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 that you inquire after my iniquity, and search after my sin?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Although you know that I am not wicked, there is no one who can deliver out of your hand.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 "'Your hands have framed me and fashioned me altogether, yet you destroy me.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I beg you, that you have fashioned me as clay. Will you bring me into dust again?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Haven't you poured me out like milk, and curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 You have clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 You have granted me life and loving kindness. Your visitation has preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Yet you hid these things in your heart. I know that this is with you:
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 if I sin, then you mark me. You will not acquit me from my iniquity.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I am wicked, woe to me. If I am righteous, I still shall not lift up my head, being filled with disgrace, and conscious of my affliction.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 And if I lift myself up, you hunt me like a lion. Again you show yourself powerful to me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 You renew your witnesses against me, and increase your indignation on me. Changes and warfare are with me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 "'Why, then, have you brought me forth out of the womb? I wish I had given up the spirit, and no eye had seen me.
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I should have been as though I had not been. I should have been carried from the womb to the grave.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Aren't my days few? Cease then. Leave me alone, that I may find a little comfort,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 before I go where I shall not return from, to the land of darkness and of the shadow of death;
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 the land dark as midnight, of the shadow of death, without any order, where the light is as midnight.'"
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
