Psalms 50
1 A Psalm. Of Asaph. God, Elohim-Jehovah, hath spoken, and called the earth from the rising of the sun unto the going down thereof.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Out of Zion, the perfection of beauty, God hath shined forth.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Our God will come, and will not keep silence: fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous round about him.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 He will call to the heavens from above, and to the earth, that he may judge his people:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 Gather unto me my godly ones, those that have made a covenant with me by sacrifice!
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 And the heavens shall declare his righteousness; for God executeth judgment himself. (Selah)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Hear, my people, and I will speak; O Israel, and I will testify unto thee: I am God, thy God.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 I will not reprove thee for thy sacrifices, or thy burnt-offerings, continually before me;
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 I will take no bullock out of thy house, [nor] he-goats out of thy folds:
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 For every beast of the forest is mine, the cattle upon a thousand hills;
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 I know all the fowl of the mountains, and the roaming creatures of the field are mine:
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 If I were hungry, I would not tell thee; for the world is mine, and the fulness thereof.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Should I eat the flesh of bulls, and drink the blood of goats?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Offer unto God thanksgiving, and perform thy vows unto the Most High;
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 And call upon me in the day of trouble; I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 But unto the wicked God saith, What hast thou to do to declare my statutes, or that thou shouldest take my covenant into thy mouth,
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Seeing thou hast hated correction and hast cast my words behind thee?
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 When thou sawest a thief, thou didst take pleasure in him, and thy portion was with adulterers;
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Thou lettest thy mouth loose to evil, and thy tongue frameth deceit;
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Thou sittest [and] speakest against thy brother, thou revilest thine own mother's son:
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 These [things] hast thou done, and I kept silence; thou thoughtest that I was altogether as thyself: [but] I will reprove thee, and set [them] in order before thine eyes.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Now consider this, ye that forget God, lest I tear in pieces, and there be no deliverer.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Whoso offereth praise glorifieth me; and to him that ordereth [his] way will I shew the salvation of God.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
