Jób 40
1 A tak odpovídaje Hospodin Jobovi, řekl:
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
2 Zdali hádající se s Všemohoucím obviní jej? Kdo chce viniti Boha, nechť odpoví na to.
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
3 Tehdy odpověděl Job Hospodinu a řekl:
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
4 Aj, chaternýť jsem, což bych odpovídal tobě? Ruku svou kladu na ústa svá.
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
5 Jednou jsem mluvil, ale nebudu již odmlouvati, nýbrž i podruhé, ale nebudu více přidávati.
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
6 Ještě odpovídaje Hospodin z vichru Jobovi, i řekl:
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
7 Přepaš nyní jako muž bedra svá, a nač se tebe tázati budu, oznam mi.
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
8 Zdaliž pak i soud můj zrušiti chceš? Což mne odsoudíš, jen abys se sám ospravedlnil?
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
9 Èili máš rámě jako Bůh silný, a hlasem jako on hřímáš?
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
10 Ozdobiž se nyní vyvýšeností a důstojností, v slávu a okrasu oblec se.
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
11 Rozprostři prchlivost hněvu svého, a pohleď na všelikého pyšného, a sniž ho.
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
12 Pohleď, pravím, na všelikého pyšného, a sehni jej, anobrž setři bezbožné na místě jejich.
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
13 Skrej je v prachu spolu, tvář jejich zavěž v skrytě.
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
14 A tak i já budu tě oslavovati, že tě zachovává pravice tvá.
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
15 Aj, hle slon, jejž jsem jako i tebe učinil, trávu jí jako vůl.
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
16 Aj, hle moc jeho v bedrách jeho, a síla jeho v pupku břicha jeho.
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
17 Jak chce, ohání ocasem svým, ačkoli jest jako cedr; žily lůna jeho jako ratolesti jsou spletené.
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
18 Kosti jeho jako trouby měděné, hnátové jeho jako sochor železný.
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Onť jest přední z účinků Boha silného, učinitel jeho sám na něj doložiti může meč svůj.
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
20 Hory zajisté přinášejí mu pastvu, a všecka zvěř polní hrá tam.
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
21 V stínu léhá, v soukromí mezi třtím a bahnem.
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
22 Dříví stín dávající stínem svým jej přikrývá, a vrbí potoční obkličuje jej.
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
23 Aj, zadržuje řeku tak, že nemůže pospíchati; tuší sobě, že požře Jordán v ústa svá.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
24 Zdaž kdo před očima jeho polapí jej, aneb provazy protáhne chřípě jeho?
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
