Jób 41
1 Vytáhneš-liž velryba udicí, aneb provazem pohříženým až k jazyku jeho?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Zdali dáš kroužek na chřípě jeho, aneb hákem probodneš čelist jeho?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Zdaž se obrátí k tobě s prosbami, aneb mluviti bude tobě lahodně?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Učiní-liž smlouvu s tebou? Přijmeš-liž jej za služebníka věčného?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Zdaž budeš s ním hráti jako s ptáčkem, aneb přivážeš jej dětem svým?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Přistrojí-liž sobě hody z něho společníci, a rozdělí-liž jej mezi kupce?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Zdaž naplníš háky kůži jeho, a vidlicemi rybářskými hlavu jeho?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Vztáhni jen na něj ruku svou, a neučiníš zmínky o boji.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Aj, naděje o polapení jeho mylná jest. Zdaž i k spatření jeho člověk nebývá poražen?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Není žádného tak smělého, kdo by jej zbudil, kdož tedy postaví se přede mnou?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Kdo mne čím předšel, abych se jemu odplacel? Cožkoli jest pode vším nebem, mé jest.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Nebudu mlčeti o údech jeho, a o síle výborného sformování jeho.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Kdo odkryl svrchek oděvu jeho? S dvojitými udidly svými kdo k němu přistoupí?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Vrata úst jeho kdo otevře? Okolo zubů jeho jest hrůza.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Šupiny jeho pevné jako štítové sevřené velmi tuze.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Jedna druhé tak blízko jest, že ani vítr nevchází mezi ně.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Jedna druhé se přídrží, a nedělí se.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Od kýchání jeho zažžehá se světlo, a oči jeho jsou jako záře svitání.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Z úst jeho jako pochodně vycházejí, a jiskry ohnivé vyskakují.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Z chřípí jeho vychází dým, jako z kotla vroucího aneb hrnce.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Dýchání jeho uhlí rozpaluje, a plamen z úst jeho vychází.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 V šíji jeho přebývá síla, a před ním utíká žalost.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Kusové masa jeho drží se spolu; celistvé jest v něm, aniž se rozdrobuje.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Srdce jeho tuhé jest jako kámen, tak tuhé, jako úlomek zpodního žernovu.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Vyskýtání jeho bojí se nejsilnější, až se strachem i vyčišťují.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Meč stihající jej neostojí, ani kopí, šíp neb i pancíř.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Pokládá železo za plevy, ocel za dřevo shnilé.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Nezahání ho střela, v stéblo obrací se jemu kamení prakové.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Za stéblo počítá střelbu, a posmívá se šermování kopím.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Pod ním ostré střepiny, stele sobě na věci špičaté jako na blátě.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Působí, aby vřelo v hlubině jako v kotle, a kormoutilo se moře jako v moždíři.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Za sebou patrnou činí stezku, až sezdá, že propast má šediny.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Žádného není na zemi jemu podobného, aby tak učiněn byl bez strachu.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Cokoli vysokého jest, za nic pokládá, jest králem nade všemi šelmami.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
