Jób 39
1 Víš-li, kterého času rodí kamsíkové, a laň ku porodu pracující spatřil-lis?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Máš-li v počtu měsíce, kteréž vyplňují? Znáš-li, pravím, čas porodu jejich?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Jak se kladou, plod svůj utiskají, a s bolestí ho pozbývají?
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Jak se zmocňují mladí jejich, i odchovávají picí polní, a vycházejíce, nenavracují se k nim?
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Kdo propustil zvěř, aby byla svobodná? A řemení divokého osla kdo rozvázal?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Jemuž jsem dal pustinu místo domu jeho, a místo příbytku jeho zemi slatinnou.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Posmívá se hluku městskému, a na křikání toho, kdož by jej honil, nic nedbá.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 To, což nachází v horách, jest pastva jeho; nebo toliko zeliny hledá.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Svolí-liž jednorožec, aby tobě sloužil, a u jeslí tvých aby nocoval?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Připřáhneš-liž provazem jednorožce k orání? Bude-liž vláčeti brázdy za tebou?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Zdaž se na něj ubezpečíš, proto že jest veliká síla jeho, a poručíš jemu svou práci?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Zdaž se jemu dověříš, že sveze semeno tvé, a na humno tvé shromáždí?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Ty-lis dal pávům křídlo pěkné, aneb péro čápu neb pstrosu?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 A že opouští na zemi vejce svá, ačkoli je v prachu osedí,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Nic nemysle, že by je noha potlačiti, aneb zvěř polní pošlapati mohla?
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Tak se zatvrzuje k mladým svým, jako by jich neměl; jako by neužitečná byla práce jeho, tak jest bez starosti.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Nebo nedal jemu Bůh moudrosti, aniž mu udělil rozumnosti.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Èasem svým zhůru se vznášeje, posmívá se koni i jezdci jeho.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Zdaž ty dáti můžeš koni sílu? Ty-li ozdobíš šíji jeho řehtáním?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Zdali jej zastrašíš jako kobylku? Anobrž frkání chřípí jeho strašlivé jest.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Kopá důl, a pléše v síle své, vycházeje vstříc i zbroji.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Směje se strachu, aniž se leká, aniž ustupuje zpátkem před ostrostí meče,
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Ač i toul na něm chřestí, a blyští se dřevce a kopí.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 S hřmotem a s hněvem kopá zemi, aniž pokojně stojí k zvuku trouby.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Anobrž k zvuku trouby řehce, a zdaleka cítí boj, hluk knížat a prokřikování.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Zdali podlé rozumu tvého létá jestřáb, roztahuje křídla svá na poledne?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Zdali k rozkazu tvému zhůru se vznáší orlice, a vysoko se hnízdí?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Na skále přebývá, přebývá na špičaté skále jako na hradě,
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Odkudž hledá pokrmu, kterýž z daleka očima svýma spatřuje.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Ano i mladí její střebí krev, a kde těla mrtvá, tu i ona jest.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
