< Еклесиаст 4 >

1 Тогава, като изново размишлявах Всичките угнетения, които стават под слънцето, И видях сълзите на угнетяваните, че нямаше за тях утешител, И че силата беше в ръката на ония, които ги угнетяваха, А за тях нямаше утешител,
S rátértem én és láttam mindazon elnyomásokat, melyek történnek a nap alatt; s íme az elnyomottak könnye, s nincs nekik vigasztalójuk, s elnyomóik kezéből erőszak kél, de nincs nekik vigasztalójuk.
2 За това аз ублажавах умрелите, които са вече умрели, Повече от живите, които са още живи;
És dicsértem én a holtakat, azokat, kik rég meghaltak, inkább mint az élőket, kik még életben vannak;
3 А по-щастлив и от двамата считах оня, който не е бил още, Който не е видял лошите дела, които стават под слънцето.
de boldogabbnak mindkettőjüknél azt, ki még nem is lett, a ki nem látta; a rossz dolgot, mely történik a nap alatt.
4 Тогава видях всеки труд и всяко сполучливо дело, Че поради него човек бива завиждан от ближния си. И това е суета и гонене на вятър.
És láttam én minden fáradságot és a cselekvésnek minden ügyességét, hogy az az egyiknek irígysége a másik ellen. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.
5 Безумният сгъва ръцете си И яде своята си плът,
A balga összefonja kezeit és saját húsát emészti.
6 И казва: По-добре една пълна шепа със спокойствие, Отколкото две пълни шепи с труд и с гонене на вятър.
Jobb teli tenyérnyi nyugalom, mint két teli maroknyi fáradság és szélhajhászás.
7 Тогава изново видях само суета под слънцето.
És rátértem én és láttam egy hiúságot a nap alatt:
8 Има такъв, който е самичък, който няма другар, Да! Няма нито син, нито брат; Но пак няма край на многото му труд, Нито се насища окото му с богатство; И той не дума: За кого, прочее, се трудя аз И лишавам душата си от благо? И това е суета и тежък труд.
van egy s nincs vele második, sem fia, sem testvére nincs neki; de nincs vége minden fáradságának, szeme sem lakik jó1 gazdagsággal: kiért fáradok én tehát, és megvonom lelkemtől a jót? Ez is hiúság és rossz egy bajlódás!
9 По-добре са двама, отколкото един, Понеже те имат добра награда за труда си;
Jobb a kettő mint az egy, mert van nekik jó jutalmuk fáradságukért.
10 Защото, ако паднат, единият ще вдигне другаря си; Но горко на оня, който е сам, когато падне, И няма друг да го вдигне.
Mert ha elesnek, az egyik fölemeli társát; de jaj neki az egynek, ki elesik, és nincs második, hogy fölemelje.
11 И ако легнат двама заедно ще се стоплят; А един как ще се стопли самичък?
Épúgy, ha ketten feküsznek, melegjük lesz, de az egynek mikép legyen melege?
12 И ако някой надвие на един, който е самичък, Двама ще му се опрат; И тройното въже не се къса скоро.
És ha valaki megtámadja az egyiket, a kettő áll neki ellen; s a hármas fonál nem egyhamar szakad szét.
13 По-добър е беден и мъдър младеж, Отколкото стар и безумен цар, Който не знае вече да приема съвет;
Jobb szegény és bölcs ifjú, mint vén és balga király, a ki többé nem képes intést elfogadni.
14 Защото единият излиза из тъмницата (Еврейски: къщата на веригите), за да царува, А другият, и цар да се е родил, става сиромах.
Mert a foglyok házából jött ki, hogy király legyen, bár királyságában szegénynek született is.
15 Видях всичките живи, които ходят под слънцето, Че бяха с младежа, втория, който стана вместо него;
Láttam mind az élőket, kik járnak a nap alatt, az ifjú, ama másik mellett, a ki helyette támad.
16 Нямаше край на всичките люде, На всичките, над които е бил той; А идещите подир него не ще се зарадват в него. Наистина и това е суета и гонене на вятър.
Nincs vége mind a népnek, mindazoknak, kiknek élén van; de nem fognak vele sem örülni az utóbbiak, mert ez is hiúság és szélnek hajhászata.

< Еклесиаст 4 >