< Hiob 26 >

1 Na Hiob kasaa bio sɛ,
Jób pedig felele, és monda:
2 “Woaboa deɛ ɔnni tumi! Woagye basa a ɛnni ahoɔden!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Woatu deɛ ɔnnim nyansa fo! Na woada nhunumu pa ara adi!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Hwan na ɔboaa wo ma wokaa saa nsɛm yi? Hwan honhom na ɛkasa faa wo mu?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 “Awufoɔ wɔ ahoyera kɛseɛ mu, wɔn a wɔwɔ nsuo ase ne deɛ ɛte mu nyinaa.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6 Asamando da adagya Onyankopɔn anim; Ɔsɛeɛ nso nni nkatasoɔ. (Sheol h7585)
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Ɔtrɛ atifi fam ewiem wɔ deɛ ɛda mpan so; na ɔde asase sensɛn ohunu so.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Ɔkyekyere nsuo hyɛ ne omununkum mu, nanso nsuo no mu duru ntumi mpae no.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Ɔtrɛ ne omununkum mu de kata ɔsrane ani.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Ɔhyɛ agyiraeɛ wɔ nsuo so de to hyeɛ wɔ hann ne esum ntam.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Ɔsoro nnyinasoɔ woso, na nʼanimka ma wɔn ho dwiri wɔn.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Ɔde ne tumi wɔsoo ɛpo ne nyansa mu, ɔtwitwaa ɛpobɔpɔn mu asinasini.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Ɔde nʼahomeɛ maa ewiem teeɛ; na ne nsa wɔɔ ɔtweaseɛ a ɔrewea.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Yeinom yɛ ne nnwuma mfeafeaho; ɔka asomusɛm brɛoo kyerɛ yɛn! Na hwan na ɔbɛtumi ate ne tumi mmobɔmu no ase.”
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

< Hiob 26 >