Saame 49
1 Ki he Takimuʻa, ko e Saame ki he ngaahi foha ʻo Kola. Mou fanongo ki he meʻa ni, ʻae kakai kotoa pē; fakafanongo, ʻakimoutolu kotoa pē ʻoku nofo ʻi māmani:
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 ʻAe māʻulalo mo e māʻolunga, ʻae maʻumeʻa mo e masiva, fakataha.
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 ʻE lea hoku ngutu ʻi he poto; pea ʻe kau ki he ʻilo ʻae fakakaukau ʻa hoku loto.
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 Te u fakatokangaʻi hoku telinga ki he lea fakatātā: te u fakahā ʻi he haʻape ʻeku lea ʻilongataʻa.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Ko e hā te u manavahē ai ʻi he ngaahi ʻaho ʻoe kovi, ʻoka takatakai au ʻe he hia ʻo hoku vaʻe?
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 Ko kinautolu ʻoku falala ki heʻenau mālohi, ʻo polepole ʻi hono lahi ʻo ʻenau koloa;
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 ʻOku ʻikai ʻaupito faʻa fai ʻe hanau tokotaha ke huhuʻi hono tokoua, pe ʻatu ki he ʻOtua hano totongi:
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 He ko e huhuʻi ʻo honau laumālie ʻoku mahuʻinga lahi, pea ʻoku tuku ai pe ia ʻo taʻengata:
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 Koeʻuhi ke ne kei moʻui maʻuaipē, pea ʻikai ʻilo ʻae ʻauʻauha.
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 He ʻoku ne mamata ʻoku mate ʻae kau tangata poto, pea ʻoku ʻauha foki ʻae tangata vale pea mo e taʻeʻilo, ʻonau tuku ʻenau koloa ki he kakai kehe.
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 ʻOku mahalo ʻa honau loto, ʻe tuʻumaʻu pē honau fale ʻo taʻengata, mo honau ngaahi nofoʻanga ki he toʻutangata kotoa pē; ʻoku nau fakahingoa honau ʻapi ki honau hingoa ʻonautolu.
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 Ka ko e moʻoni ko e tangata ʻoku māʻolunga ʻoku ʻikai tuʻumaʻu ia: ʻoku tatau ia mo e fanga manu ʻoku ʻauha.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Pea ko honau hala ni ko ʻenau vale ia: ka ʻoku mālieʻia honau hako ʻi heʻenau ngaahi lea. (Sila)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 Kuo tuku ʻakinautolu ki he faʻitoka ʻo hangē ko e fanga sipi; ʻe fafanga ʻaki ʻae mate ʻakinautolu; pea ʻe maʻu ʻae mālohi kiate kinautolu ʻe he kakai angatonu ʻi he pongipongi; pea ʻe ʻauha honau matamatalelei ʻi he faʻitoka mei honau nofoʻanga. (Sheol h7585)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
15 Ka ʻe huhuʻi hoku laumālie ʻe he ʻOtua mei he mālohi ʻoe faʻitoka: he te ne maʻu au. (Sila) (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 ʻOua naʻa ke manavahē koe ʻoka hoko ʻo koloaʻia ha tokotaha, ʻi he tupu pē ʻae nāunau ʻo hono fale;
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 He ʻoka mate ia ʻe ʻikai te ne fua ʻo ʻave ha meʻa ʻe taha: ʻe ʻikai muimui hifo ʻiate ia hono nāunau.
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Ka ʻi heʻene moʻui naʻa ne tāpuaki hono laumālie: pea ʻe fakamālō ʻae kakai kiate koe, ʻoka ke ka fai lelei kiate koe.
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 ʻE ʻalu ia ki he toʻutangata ʻo ʻene ngaahi tamai; ʻe ʻikai tenau mamata ki he maama.
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Ko e tangata ʻoku māʻolunga, ka ʻoku ʻikai poto, ʻoku tatau ia mo e fanga manu ʻoku ʻauha.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
