Psaltaren 18
1 För sångmästaren; av HERRENS tjänare David, som talade till HERREN denna sångs ord, när HERREN hade räddat honom från alla hans fienders hand och ur Sauls våld. Han sade: Hjärtligen kär har jag dig, HERRE, min starkhet,
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 HERRE, mitt bergfäste, min borg och min räddare, min Gud, min klippa, till vilken jag tager min tillflykt, min sköld och min frälsnings horn, mitt värn.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 HERREN, den högtlovade, åkallar jag, och från mina fiender bliver jag frälst.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Dödens band omvärvde mig, och fördärvets strömmar förskräckte mig.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Men jag åkallade HERREN i min nöd och ropade till min Gud. Han hörde från sin himmelska boning min röst, och mitt rop inför honom kom till hans öron.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Då skalv jorden och bävade, och bergens grundvalar darrade; de skakades, ty hans vrede var upptänd.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Rök steg upp från hans näsa och förtärande eld från hans mun; eldsglöd ljungade från honom.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Och han sänkte himmelen och for ned, och töcken var under hans fötter.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Han for på keruben och flög, han svävade på vindens vingar.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Han gjorde mörker till sitt täckelse, till en hydda som omslöt honom; mörka vatten, tjocka moln.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Av glansen framför honom veko molnen undan; hagel föll, och eldsglöd for ned.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Och HERREN dundrade i himmelen, den Högste lät höra sin röst; hagel föll, och eldsglöd for ned.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Han sköt sina pilar och förskingrade dem, ljungeldar i mängd och förvirrade dem.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Vattnens bäddar kommo i dagen, och jordens grundvalar blottades, för din näpst, o HERRE, för din vredes stormvind.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Han räckte ut sin hand från höjden och fattade mig, han drog mig upp ur de stora vattnen.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Han räddade mig från min starke fiende och från mina ovänner, ty de voro mig övermäktiga.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 De överföllo mig på min olyckas dag, men HERREN blev mitt stöd.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Han förde mig ut på rymlig plats; han räddade mig, ty han hade behag till mig.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 HERREN lönar mig efter min rättfärdighet; efter mina händers renhet vedergäller han mig.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Ty jag höll mig på HERRENS vägar och avföll icke från min Gud i ogudaktighet;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 nej, alla hans rätter hade jag för ögonen, och hans stadgar lät jag icke vika ifrån mig.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Så var jag ostrafflig inför honom och tog mig till vara för missgärning.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Därför vedergällde mig HERREN efter min rättfärdighet, efter mina händers renhet inför hans ögon.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Mot den fromme bevisar du dig from, mot en ostrafflig man bevisar du dig ostrafflig.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 Mot den rene bevisar du dig ren, men mot den vrånge bevisar du dig avog.
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Ty du frälsar ett betryckt folk, men stolta ögon ödmjukar du.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Ja, du låter min lampa brinna klart; HERREN, min Gud, gör mitt mörker ljuset.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Ja, med dig kan jag nedslå härskaror, och med min Gud stormar jag murar.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Guds väg är ostrafflig; HERRENS tal är luttrat. En sköld är han för alla som taga sin tillflykt till honom.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Ty vem är Gud förutom HERREN, och vem är en klippa utom vår Gud?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Gud, du som omgjordade mig med kraft och lät min väg vara lyckosam,
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 du som gjorde mina fötter såsom hindens och ställde mig på mina höjder,
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 du som lärde mina händer att strida och mina armar att spänna kopparbågen!
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Du gav mig din frälsnings sköld, och din högra hand stödde mig, och ditt saktmod gjorde mig stor;
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 du skaffade rum för mina steg, där jag gick, och mina fötter vacklade icke.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Jag förföljde mina fiender och hann upp dem; jag vände icke tillbaka, förrän jag hade gjort ände på dem.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Jag slog dem, så att de icke mer kunde resa sig; de föllo under mina fötter.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Du omgjordade mig med kraft till striden, du böjde mina motståndare under mig.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Mina fiender drev du på flykten för mig, och dem som hatade mig förgjorde jag.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 De ropade, men det fanns ingen som frälste; till HERREN, men han svarade dem icke.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Och jag stötte dem sönder till stoft för vinden, jag kastade ut dem såsom orenlighet på gatan.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Du räddade mig ur folkets strider, du satte mig till ett huvud över hedningar; folkslag som jag ej kände blevo mina tjänare.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Vid blotta ryktet hörsammade de mig; främlingar visade mig underdånighet.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Ja, främlingarnas mod vissnade bort; med bävan övergåvo de sina borgar.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 HERREN lever! Lovad vare min klippa, och upphöjd vare min frälsnings Gud!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Gud, som har givit mig hämnd och tvingat folken under mig;
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 du som har befriat mig från mina fiender och upphöjt mig över mina motståndare, räddat mig från våldets man!
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Fördenskull vill jag tacka dig bland hedningarna, HERRE, och lovsjunga ditt namn.
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Ty du giver din konung stor seger och gör nåd mot din smorde, mot David och hans säd till evig tid.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
