Psaltaren 90

1 En bön Mose dens Guds mansens. Herre, du äst vår tillflykt, ifrå slägte till slägte.

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

2 Förr än bergen vordo, och jorden och verlden skapade blefvo, äst du Gud, af evighet till evighet;

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

3 Du som låter menniskorna dö, och säger: Kommer igen, I menniskors barn.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4 Ty tusende år äro för dig såsom den dag i går framgick, och såsom en nattväkt.

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

5 Du låter dem gå sin kos såsom en ström; och äro såsom en sömn; likasom gräs, det dock snarliga förvissnar;

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

6 Det der bittida blomstras, och snart vissnar; och på aftonen afhugget varder, och förtorkas.

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

7 Det gör din vrede, att vi så förgås, och din grymhet, att vi så hasteliga hädan måste.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8 Ty våra missgerningar sätter du för dig, våra okända synder i ljuset för ditt ansigte.

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

9 Derföre gå alle våre dagar sin kos genom dina vrede; vi lykte vår år såsom ett tal.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 Vårt lif varar sjutio år, åt högsta åttatio år; och då det bäst varit; hafver, så hafver det möda och arbete varit; ty det går snart sin kos, lika som vi flöge bort.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Men ho tror det, att du så svårliga vredgas? Och ho fruktar sig för sådana dine grymhet?

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Lär oss betänka, att vi dö måste, på det vi måge förståndige varda.

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Herre, vänd dig dock till oss igen, och var dinom tjenarom nådelig.

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Uppfyll oss bittida med dine nåd; så vilje vi fröjdas, och glade vara i våra lifsdagar.

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

15 Gläd oss igen, efter det du oss så länge plågat hafver, efter det vi så länge olycko lidit hafve.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Bete dinom tjenarom dina gerningar, och dina äro deras barnom.

Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

17 Och Herren, vår Gud, vare oss blid, och främje våra händers verk med oss; ja våra händers verk främje han.

És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!