Ordspråksboken 1
1 Detta är Salomos Ordspråk, Davids sons, Israels Konungs;
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Till att deraf lära vishet och tukt;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Förstånd, klokhet, rättfärdighet, dom och fromhet;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Att de fåkunnige måga varda vise, och de ynglingar förnuftige och försigtige.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Den der vis är, han hörer till, och förbättrar sig; och den der förståndig är, han tager vid råd;
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Att han skall förstå ordspråk, och deras uttydelse; de visas läro, och deras gåtor.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Herrans fruktan är begynnelsen till att lära; de galna förakta vishet och tuktan.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Min son, hör dins faders tuktan, och förlåt icke dine moders bud;
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Ty detta är dino hufvude en skön prydning, och en kedja om din hals.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Min son, om skalkar locka dig, så följ icke;
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Om de säga: Gack med oss, vi vilje vakta efter blod, och gildra för den oskyldiga utan sak;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Vi vilje dem uppsluka lefvande, såsom helvetet; och de fromma, såsom dem der neder i grafvena fara; (Sheol h7585)
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Vi vilje finna stora ägodelar; vi vilje fylla vår hus med rof;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Vågat med oss; en pung skall vara allas våras.
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Min son, vandra intet den vägen med dem; vakta din fot för deras stig.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Ty deras fötter löpa till det ondt är, och skynda sig till att utgjuta blod.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Ty det är fåfängt utkasta nät för foglarnas ögon;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Och vakta de sjelfve efter hvarsannars blod; och den ene står efter den andras lif.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Alltså göra alle girige, att den ene tager dem andra lifvet bort.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Visheten klagar ute, och låter höra sig på gatomen.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 Hon ropar i partomen ut för folket; hon talar sin ord i stadenom:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Huru länge viljen I, fåkunnige, fåkunnige vara; och de bespottare lust hafva till gabberi, och de galne hata lärdom?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Vänder eder till mitt straff; si, jag vill utsäga eder min anda, och göra eder min ord kunnig.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Efter jag nu kallar, och I neken det; jag räcker mina hand ut, och ingen aktar dertill;
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Och I låten fara all min råd, och viljen icke mitt straff;
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Så vill jag ock le åt edro ofärd, och begabba eder, när det kommer som I frukten;
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 När öfver eder kommer, såsom en storm, det I frukten, och edor ofärd såsom ett väder; när öfver eder kommer ångest och nöd.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Då skola de åkalla mig, men jag skall intet svara; de skola bittida söka mig, och intet finna;
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Derföre, att de hatade lärdom, och ville icke hafva Herrans fruktan;
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Ville icke mitt råd, och lastade all min straff.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Så skola de äta af sins väsendes frukt, och af sin råd mätte varda;
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Att de fåkunnigas luste dräper dem, och de galnas lycka förgör dem.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Men den mig hörer, han skall säker blifva, och nog hafva, och för intet ondt frukta.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
