Psaltaren 44

1 En undervisning Korah barnas, till att föresjunga. Gud, vi hafve med våra öron hört, våre fäder hafva det förtäljt oss, hvad du i deras dagar gjort hafver fordom.

A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.

2 Du hafver med dine hand fördrifvit Hedningarna; men dem hafver du insatt. Du hafver förderfvat folken; men dem hafver du utvidgat.

Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.

3 Ty de hafva icke intagit landet genom sitt svärd, och deras arm halp dem intet; utan din högra hand, din arm och ditt ansigtes ljus; ty du hade ett behag till dem.

Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.

4 Gud, du äst den samme min Konung, som Jacob hjelp tillsäger.

Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!

5 Igenom dig skole vi nederslå våra fiendar. I ditt Namn vilje vi undertrampa dem som sig emot oss sätta.

Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

6 Ty Jag förlåter mig icke uppå min båga, och mitt svärd kan intet hjelpa mig;

Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;

7 Utan du hjelper oss ifrå våra fiendar, och gör dem till skam, som hata oss.

hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.

8 Vi vilje dagliga berömma oss af Gudi, och tacka dino Namne evinnerliga. (Sela)

Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.

9 Hvi bortdrifver du då nu oss, och låter oss till skam varda; och drager icke ut i vårom här?

Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;

10 Du låter oss fly för våra fiendar, att de, som oss hata, skola beröfva oss.

hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.

11 Du låter uppäta oss såsom får, och förströr oss ibland Hedningarna.

Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.

12 Du säljer ditt folk förgäfves, och tager der intet före.

Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.

13 Du gör oss till smälek vårom grannom; till spott och hån dem som omkring oss äro.

Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

14 Du gör oss till ett ordspråk ibland Hedningarna, och att folken rista hufvudet öfver oss.

Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.

15 Dagliga är min smälek för mig, och mitt ansigte är fullt med skam;

Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,

16 Att jag måste de försmädare och lastare höra, och fienderna och de hämndgiruga se.

gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.

17 Allt detta är öfver oss kommet, och vi hafve dock intet förgätit dig, eller otroliga i ditt förbund handlat.

Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,

18 Vårt hjerta är icke affallet, eller vår gång viken ifrå din väg;

Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,

19 Att du så sönderslår oss ibland drakar, och öfvertäcker oss med mörker.

úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.

20 Om vi vår Guds Namn förgätit hade, och våra händer upplyft till en främmande Gud;

Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:

21 Det kunde Gud väl finna. Nu känner han ju vår hjertans grund.

nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!

22 Ty vi varde ju dagliga för dina skull dräpne, och äro räknade såsom slagtefår.

Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.

23 Uppväck dig, Herre; hvi sofver du? Vaka upp, och bortdrif oss icke med allo.

Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!

24 Hvi fördöljer du ditt ansigte; och förgäter vårt elände och tvång?

Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.

25 Ty vår själ är nederböjd till jordena; vår buk låder vid jordena.

Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.

26 Statt upp, hjelp oss, och förlös oss, för dina godhets skull.

Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!