Job 28
1 Silfret hafver sin gång, och guldet sitt rum, der det verkas.
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2 Jern tager man utaf jordene, och utaf stenar smälter man koppar.
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3 På mörkret varder ju en tid ände, och finner ju någor på sistone det fördolda.
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Det springer ut en sådana bäck, att de, som bo deromkring, icke kunna gå deröfver till fots; han varder menniskomen allt för djup, och flyter sin kos.
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5 Man får ock eld nedan utu jordene; der dock ofvantill bröd växer.
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6 Man finner saphir på somlig rum, och jordklimpar, der guld är uti.
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7 Den stigen hafver ingen fogel kunnat, och intet gamsöga sett;
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 De stolta barn hafva icke trampat honom, och intet lejon gångit deruppå.
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 Bär man också handena på stenen, och grafver bergen omkull.
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10 Man grafver bäcker utu hällebergen, och allt det kosteligit är, ser ögat.
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Man förtager strömmom vattnet, och hafver fram i ljuset det derutinnan fördoldt är.
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 Huru vill man nu vishet finna, och hvar är rummet till förståndighet?
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Ingen vet hvar hon ligger; och varder icke funnen i de lefvandes lande.
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14 Afgrundet säger: Hon är icke i mig; och hafvet säger: När mig är hon icke.
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Man kan icke gifva der penningar före, ej heller silfver uppväga, till att betala henne med.
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16 Hon räknas icke vid Ophiriskt guld, eller vid kostelig onich och saphir;
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17 Guld och diamant kan icke liknas dervid, ej heller kan hon tillbytas för gyldene klenodier.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18 Ramoth och Gabis aktar man intet; hon är högre aktad än perlor.
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Topats af Ethiopien varder icke lika skattad emot henne, och det renaste guld gäller icke deremot.
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20 Hvadan kommer då visheten? Och hvar är rummet till förståndigheten?
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Hon är fördold för allas lefvandes ögon, och öfverskyld för foglarna under himmelen.
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22 Fördömelsen och döden säga: Vi hafve med vår öron hört hennes rykte.
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (questioned)
23 Gud vet vägen dertill, och känner hennes rum.
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24 Förty han ser jordenes ända, och skådar allt det under himmelen är;
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25 Så att han gifver vädrena sina vigt, och vattnena sitt matt.
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 Då han satte regnena ett mål före, och tordönenom och ljungeldenom sin väg,
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27 Då såg han henne, och räknade henne; tillredde henne, och fann henne;
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Och sade till menniskona: Si, Herrans fruktan är vishet; och fly det onda är förståndighet.
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
