Job 27
1 Och Job höll talet fram; hof upp sitt ordspråk, och sade:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 Så sant som Gud lefver, den mig min rätt förvägrar, och den Allsmägtige, som mina själ bedröfvar;
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 Så länge min ande i mig är, och andedrägten af Gudi i mino näso är;
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Mine läppar skola intet orätt tala, och min tunga skall intet bedrägeri för händer hafva.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Bort det ifrå mig, att jag skulle gifva eder rätt; intilldess min ände kommer, skall jag icke vika ifrå mine fromhet.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 Ifrå mine rättfärdighet, som jag håller vill jag icke gå; mitt samvet gnager mig intet för alla mina lifsdagar.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Men min fiende varder funnen ogudaktig, och min motståndare orättvis.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 Ty hvad är ens skrymtares hopp, att han så girig är; och Gud rycker dock hans själ bort?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Menar du, att Gud skall höra hans röst, när ångest kommer honom uppå?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Huru kan han hafva lust till den Allsmägtiga, och något åkalla honom?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Jag vill lära eder om Guds hand, och hvad för dem Allsmäktiga gäller, vill jag icke dölja.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Si, I hållen eder alle, att I ären vise; hvi gifven I då sådana onyttig ting före?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 Detta är en ogudaktig menniskos lön när Gudi, och de tyranners arf, som de af dem Allsmägtiga få skola.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 Om han får mång barn, så skola de höra svärdet till; och hans afföda skall icke af bröd mätt varda.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Hans återlefde skola i dödenom begrafne varda, och hans enkor skola intet gråta.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Om han samkar penningar tillhopa såsom stoft, och tillreder sig kläder såsom ler,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 Så skall han väl tillredat; men den rättfärdige skall kläda sig deruti, och den oskyldige skall utskifta penningarna.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Han bygger sitt hus såsom en spindel, såsom en väktare gör sig ett skjul.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 När den rike nedläggs, skall han intet få med sig; han skall upplåta sin ögon, och finna intet.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Honom skall öfverfalla förskräckelse såsom vatten; om nattena skall stormväder taga honom bort;
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Östanväder skall föra honom bort, att han skall förgås; och oväder skall drifva honom af hans rum.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 Detta skall han låta komma öfver honom, och skall intet skona honom; allt skall det gå honom ifrå hända.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 Man skall klappa händer tillhopa öfver honom, och hvissla öfver honom, der han varit hafver.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
