Job 15
1 Då svarade Eliphas af Thema, och sade:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Skall en vis man tala så i vädret, och uppfylla sin buk med väder?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Du straffar med onyttigom ordom, och ditt tal kommer intet till gagns.
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 Du hafver bortkastat räddhågan, och talar förakteliga för Gudi;
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 Ty så lärer din ondska din mun, och du hafver utvalt ena skalkatungo.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Din mun skall fördöma dig, och icke jag; dina läppar skola svara dig.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 Äst du den första menniska, som född är? Äst du för all berg aflader?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Hafver du hört Guds hemliga råd? Och är sjelfva visdomen ringare än du?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 Hvad vetst du, det vi icke vete? Hvad förstår du, det som icke är när oss?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Gråhårote och gamle äro när oss, som länger hafva lefvat än dine fäder.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Skulle Guds hugsvalelse så ringa aktas för dig? Men du hafver något hemligit stycke när dig.
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Hvad tager ditt hjerta före? Hvi ser du så stolt ut?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 Hvi sätter ditt sinne sig emot Gud, att du låter sådana ord gå af dinom mun?
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 Hvad är en menniska, att hon skulle vara ren; och att han skulle vara rättfärdig, som af qvinno född är?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Si, ibland hans helga är ingen ostraffelig, och himlarna äro icke rene för honom.
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 Huru mycket mer menniskan, som är stygg och ond; den der orättfärdighetena dricker såsom vatten?
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 Jag vill visa dig det, hör mig; jag vill förtälja dig, hvad jag sett hafver;
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 Hvad de vise sagt hafva, och för deras fader icke hafver fördoldt varit;
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 Hvilkom allena landet gifvet är, så att ingen främmande må gå ibland dem.
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 En ogudaktig bäfvar i alla sina lifsdagar, och enom tyrann är hans åratal fördoldt.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 Hvad han hörer, det förskräcker honom; och ändå att frid är, så hafver han dock den sorg, att han skall förderfvas.
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 Han tror icke, att han skall kunna undfly olyckona, och förmodar sig alltid svärdet.
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 När han far ut hit och dit efter sin näring, så tycker honom att hans olyckos tid är för handene.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Ångest och nöd förskräcka honom, och slå honom ned, såsom en Konung med enom här;
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Ty han hafver utsträckt sina hand emot Gud, och emot den Allsmägtiga förstärkt sig.
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 Han löper med hufvudet emot honom, och står halsstyf emot honom.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 Han hafver upphäfvit sig emot honom, och satt sig hårdt emot honom.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 Men han skall bo i nederslagna städer, der inga hus äro; utan ligga i enom hop.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 Han skall icke varda rik, och hans gods skall icke förökas; och skall icke utspridas i landena.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 Han skall icke undfly olycko; eldslågen skall förtorka hans grenar; och skall varda borttagen af hans muns anda.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Han är så bedragen, att han icke tror att det skall varda värre med honom.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Han får en ända, när honom obeqvämt är; och hans gren skall icke grönskas.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 Han varder afhemtad såsom en omogen drufva af vinträt, och såsom ett oljoträ bortfaller sitt blomster.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 Ty de skrymtares församling skall blifva ensam, och elden skall förtära hans hus, som gåfvor tager.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 Han anar olycko, och föder vedermödo; och deras buk bär list fram.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
