Job 11

1 Y respondió Sofar Naamatita, y dijo:

Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

2 ¿Las muchas palabras, no han de tener respuesta? ¿Y el hombre parlero será justificado?

Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?

3 ¿Tus mentiras harán callar los hombres? ¿y harás escarnio, y no habrá quien te avergüence?

Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?

4 Tú dices: Mi manera de vivir es pura, y yo soy limpio delante de tus ojos.

Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!

5 Mas, ¡oh quién diera que Dios hablara, y abriera sus labios contigo!

Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,

6 Y que te declarara los secretos de la sabiduría: porque dos tantos mereces según la ley; y sabe que Dios te ha olvidado por tu iniquidad.

hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.

7 ¿Alcanzarás tú el rastro de Dios? ¿llegarás tú a la perfección del Todopoderoso?

Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?

8 Es más alto que los cielos, ¿qué harás? es más profundo que el infierno, ¿cómo le conocerás? (Sheol h7585)

Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)

9 Su medida es más larga que la tierra, y más ancha que la mar.

Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.

10 Si cortare, o encerrare, o juntare, ¿quién le responderá?

Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?

11 Porque el conoce a los hombres vanos: y ve la iniquidad, ¿y no entenderá?

Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.

12 El hombre vano se hará entendido, aunque nazca como el pollino del asno montés.

Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.

13 Si tú preparares tu corazón, y extendieres a él tus manos:

Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –

14 Si alguna iniquidad está en tu mano, y la echares de ti, y no consintieres que en tus habitaciones more maldad:

ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –

15 Entonces levantarás tu rostro de mancha, y serás fuerte, y no temerás;

bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;

16 Y olvidarás tu trabajo, y te acordarás de él, como de aguas que pasaron.

bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.

17 Y en mitad de la siesta se levantará bonanza: resplandecerás, y serás como la mañana.

S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.

18 Y confiarás, que habrá esperanza; y cabarás, y dormirás seguro.

És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;

19 Y acostarte has, y no habrá quien te espante; y muchos te rogarán.

heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.

20 Mas los ojos de los malos se consumirán, y no tendrán refugio; y su esperanza será dolor de alma.

De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.