Proverbios 8
1 ¿No clama la sabiduría, Y el entendimiento hace oír su voz?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 En las cimas de las alturas junto al camino, En las encrucijadas de los senderos, allí está ella.
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 Junto a las puertas, en la entrada de la ciudad, En el acceso a las puertas, ella da voces:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 ¡Oh hombres, a ustedes clamo! Mi voz se dirige a los hijos de los hombres.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Oh simples, aprendan prudencia. Y ustedes, insensatos, dispongan su corazón.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Escuchen, porque diré cosas excelentes, Y abriré mis labios para cosas rectas.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mi boca pronunciará verdad. La maldad es repugnancia para mis labios.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Todas las palabras de mi boca son con justicia. En ellas nada hay torcido o perverso.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Son claras para el que entiende Y rectas para los que hallan el conocimiento.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Reciban mi enseñanza y no plata, Conocimiento, mejor que oro fino.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Pues mejor es la sabiduría que las perlas. Nada de lo que desees podrá compararse con ella.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Yo, la sabiduría, moro con la prudencia, Y descubro el conocimiento y la discreción.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 El temor a Yavé es aborrecer el mal. Aborrezco la soberbia, la arrogancia, el mal camino y la boca perversa.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Mío es el consejo y la eficiente sabiduría. Mía es la inteligencia y mía la valentía.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Por mí reinan los reyes, Y los magistrados administran justicia.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Por mí gobiernan los príncipes Y los nobles que juzgan la tierra.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Yo amo a los que me aman. Me hallan los que temprano me buscan.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Las riquezas y la honra están conmigo, Riquezas y justicia perdurables.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Mi fruto es mejor que el oro, Aun que el oro puro, Y mi ganancia mejor que la plata escogida.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Yo ando por camino de justicia, Por los senderos de equidad,
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Para hacer que los que me aman obtengan su heredad. Y para que yo llene sus tesoros.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Yavé me poseía en el principio, Ya de antiguo, antes de sus obras.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 Eternamente estaba establecida, Antes de haber tierra.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Nací antes que existieran los océanos, Antes que existieran las fuentes de muchas aguas.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Antes que las montañas fueran fundadas, Antes de las colinas, fui yo engendrada.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Cuando Él no había hecho la tierra, ni los campos, Ni el primer polvo del mundo.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Cuando estableció los cielos, allí estaba yo. Cuando trazó el horizonte sobre la superficie del océano,
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Cuando afirmó los cielos arriba, Cuando afirmó las fuentes del océano,
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Cuando señaló al mar su estatuto, Para que las aguas no traspasaran su mandato, Cuando estableció los fundamentos de la tierra,
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Yo estaba junto a Él como arquitecto. Diariamente era su deleite. Me regocijaba ante Él siempre.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Me regocijaba en su tierra habitada, Y tenía mi deleite con los hijos de los hombres.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Ahora pues, hijos, escúchenme. Inmensamente felices los que guardan mis caminos.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Atiendan la instrucción, sean sabios Y no la menosprecien.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 ¡Inmensamente feliz es el hombre que me escucha, Que vigila en mis portones cada día, Que espera en el umbral de mis entradas!
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Porque el que me halla, Halla la vida y alcanza el favor de Yavé.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Pero el que peca contra mí, defrauda su propia alma. Todos los que me aborrecen aman la muerte.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
