Job 24
1 ¿Por qué no son reservados los tiempos oportunos por ʼEL-Shadday? ¿Por qué los que lo conocen no vislumbran sus días?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Hay los que remueven los linderos, roban los rebaños y los devoran,
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 se llevan el asno de los huérfanos, toman en prenda el buey de la viuda,
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 apartan del camino a los necesitados y hacen que se escondan todos los pobres de la tierra.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Allí están, como asnos del desierto. Salen a su tarea y buscan con ansia el sustento. La región fría es la que ofrece alimento a sus hijos,
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 cosechan en campo ajeno, y tienen que rebuscar en la viña del perverso.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 Pasan la noche desnudos, faltos de ropa y no tienen cobertura contra el frío.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 El aguacero de las montañas los empapa, y se pegan a las rocas por falta de refugio.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 Hay otros que arrancan del pecho al huérfano, y toman en prenda al bebé del pobre.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 Hacen que anden mudos, sin ropa, y quitan las gavillas al hambriento,
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 los que exprimen el aceite en sus molinos, y pisan sus lagares, pero tienen sed.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 Desde la ciudad gimen los hombres y claman los heridos, pero ʼElohim no atiende sus necedades.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Son los que se rebelan contra la luz. No quieren conocer sus caminos ni están en sus sendas.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 De madrugada se levanta el asesino, mata al pobre y al menesteroso, y de noche actúa como ladrón.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 El adúltero espera la llegada de la noche y se dice: Nadie me verá. Y cubre su cara.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 Mina las casas en la oscuridad. Durante el día se encierra. No conoce la luz del sol.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 Porque la mañana le es lo mismo que densa oscuridad, porque está familiarizado con los terrores de densa oscuridad.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Es veloz sobre la superficie del agua. Su parte es maldita en la tierra. No volverá por el camino de las viñas.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19 Como la sequía y el calor le roban el agua a la nieve, así hace el Seol a los que pecaron. (Sheol h7585)
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 Los olvidará el seno materno. Dulce será su sabor a los gusanos. Nunca serán recordados, y como un árbol serán quebrantados los perversos.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 Porque maltrataron a la estéril, a la que no da a luz, y no hacen bien a la viuda.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 La sequía arruina también a los poderosos con su poder. Se levantan y no creen ni en su propia vida.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 ʼElohim les da seguridad, y ellos confían en ella. Los ojos de Él observan sus caminos.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 Aunque ensalzados por un tiempo, desaparecen. Son abatidos, marchitados como plantas y cortados como espigas.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 Si esto no es así, ¿quién me puede probar que soy un mentiroso, y dejar sin valor mis palabras?
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
