Job 13
1 Ciertamente mis ojos vieron todo esto. Mis oídos lo escucharon y entendieron.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Como ustedes lo saben, yo también lo sé. En nada soy menos que ustedes.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Pero en verdad yo me dirijo a ʼEL-Shadday, porque quiero disputar con ʼElohim.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Ustedes son forjadores de mentiras. Médicos inútiles son todos ustedes.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 ¡Ojalá callaran por completo! Esto sería sabiduría.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Escuchen mi argumento y atiendan las contenciones de mis labios.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 ¿Dirán ustedes perversidades a favor de ʼElohim? ¿Hablarán engaño a favor de Él?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 ¿Mostrarán parcialidad a su favor? ¿Contenderán ustedes a favor de ʼElohim?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 ¿Les irá bien cuando Él los escudriñe? ¿Se burlarán de Él como el que se burla de un hombre?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Ciertamente los reprenderá, si en secreto son parciales.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 ¿No los aterrorizará su majestad, y caerá su terror sobre ustedes?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Sus dichos memorables serán proverbios de polvo, y sus defensas serán de barro.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Callen y hablaré yo. ¡Y que me venga lo que venga!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 ¿Por qué debo tomar mi carne entre mis dientes, y colocar mi vida en mis manos?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ciertamente aunque me mate, en Él esperaré, pero defenderé mis caminos delante de Él.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Esto también será mi salvación, porque no llegará ante su presencia el impío.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Escuchen con atención lo que digo. Mi declaración entre en sus oídos:
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ciertamente preparé mi defensa. Sé que seré declarado justo.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 ¿Quiere alguno contender conmigo? Porque si ahora callo, moriría.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Solo dos cosas no hagas conmigo, y no me esconderé de tu Presencia:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Aparta de sobre mí tu mano, y no me espante tu terror.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Llama luego y yo responderé, o yo hablaré y Tú me responderás.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 ¿Cuántas son mis iniquidades y pecados? Hazme saber mi transgresión y mi pecado.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 ¿Por qué ocultas tu rostro y me consideras tu enemigo?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 ¿Quebrantas una hoja volandera, y persigues un pasto seco?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Escribes contra mí cosas amargas y me haces heredar las iniquidades de mi juventud.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Colocas mis pies en el cepo. Vigilas todos mis caminos. Trazas un límite para las plantas de mis pies.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Mi cuerpo se desgasta como cosa podrida, como ropa vieja comida de polilla.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
