Job 4
1 Entonces Elifaz, el temanita, le respondió a Job
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 “¿Podría decir una palabra? No quiero molestarte, pero ¿quién podría callar y no responder?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Ciertamente has alentado a mucha gente y has apoyado a los que son débiles.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Tus consejos han ayudado a los que tropiezan para no caer, y has fortalecido a los que tienen las rodillas débiles.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Pero ahora eres tú el que sufre y estás molesto.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 ¿No fue tu reverencia a Dios lo que te dio confianza y tu integridad lo que te dio esperanza?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Piénsalo: ¿desde cuándo mueren los inocentes? ¿Desde cuándo se destruye a la gente buena?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 ¡Por lo que he visto, los mismos que plantan el mal y siembran problemas son quienes cosechan tales frutos!
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Un soplo de Dios los destruye; una ráfaga de su cólera los aniquila.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Los leones pueden rugir y gruñir, pero sus dientes se rompen.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Hasta un león muere por falta de alimento, y las crías de la leona se dispersan.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 “Una palabra se acercó sigilosamente a mí; un susurro llegó a mi oído.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Pensamientos inquietantes vinieron a mí en pesadillas, como cuando caes en un sueño profundo.
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Me aterroricé y temblé; todos mis huesos se estremecieron.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Entonces un soplo me rozó la cara y me puso la piel de gallina.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Algo se detuvo, pero no pude ver su rostro. Mis ojos sólo podían distinguir una forma. Estaba totalmente silencioso, y entonces oí una voz:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 ‘¿Puede alguien ser justo ante Dios? ¿Puede alguien ser puro ante su Creador?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Si ni siquiera se fía de sus siervos y dice que sus ángeles se equivocan,
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 ¿cuánto más los que viven en estas casas de barro, cuyos cimientos se basan en el polvo, que se deshacen como la ropa por causa de la polilla?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Vivos por la mañana, muertos al anochecer. Mueren sin que nadie lo note.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Son como las cuerdas de una tienda de campaña, que se levantan y se derrumban con la muerte. Mueren sin sabiduría’”.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
