Job 3
1 Después de esto Job comenzó a hablar, maldiciendo el día de su nacimiento.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Y dijo:
És szóla Jób, és monda:
3 “Que el día en que nací sea borrado, así como la noche en que se anunció que un niño había sido concebido.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Que ese día se convierta en tinieblas. Que el Dios de arriba no lo recuerde. Que no brille la luz sobre él.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Cúbranlo con oscuridad y sombra de muerte. Una nube negra debería ensombrecerlo. Debería ser tan aterrador como la oscuridad de un eclipse de día.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Borren esa noche como si nunca hubiera existido. No la cuenten en el calendario. Que no tenga día en ningún mes.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 “Que en esa noche no nazcan niños, que no se escuchen sonidos de felicidad.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Que la maldigan los que maldicen ciertos días, los que tienen el poder de sacar al Leviatán.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que sus estrellas de la madrugada permanezcan oscuras. Que al buscar la luz, no vea ninguna, que no vea el resplandor del amanecer
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 porque no cerró el vientre de mi madre para impedirme ver los problemas.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 “¿Por qué no nací muerto? ¿Por qué no morí al nacer?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 ¿Por qué hubo un regazo para que me acostara, y pechos para que me amamantaran?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Ahora estaría acostado en paz, durmiendo y descansando
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 junto con los reyes de este mundo y sus funcionarios cuyos palacios ahora yacen en ruinas;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 o con los nobles que coleccionaban oro y llenaban sus casas de plata.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 ¿Por qué no fui un aborto, enterrado en secreto, un bebé que nunca vio la luz?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Allí, en la tumba, los malvados no dan más problemas, y los que ya no tienen fuerzas tienen su descanso.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Allí los prisioneros descansan y no escuchan las órdenes de sus opresores.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Tanto los pequeños como los grandes están allí, y los esclavos son liberados de sus amos.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 ¿Por qué Dios da vida a los que sufren, a los que viven amargamente,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 a los que esperan una muerte que no llega y a los que buscan la muerte más desesperadamente que la caza de un tesoro?
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 ¡Son tan increíblemente felices cuando llegan a la tumba!
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 ¿Por qué se da luz a quien no sabe a dónde va, a quien Dios ha cercado?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 “Mis gemidos son el pan que como, y mis lágrimas son el agua que bebo.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Porque todo lo que temía me ha sucedido; todo lo que temía me ha sobrevenido.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 No tengo paz, ni tranquilidad, ni descanso. Lo único que siento es rabia”.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
