Psalmi 63

1 Oh Bog, ti si moj Bog, zgodaj te bom iskal. Mojo dušo žeja po tebi, moje meso hrepeni po tebi v suhi in žejni deželi, kjer ni vode,

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 da bi videl tvojo oblast in tvojo slavo, tako kot sem te videl v svetišču.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 Ker je tvoja ljubeča skrbnost boljša kot življenje, te bodo moje ustnice hvalile.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 Tako te bom blagoslavljal, medtem ko živim, svoje roke bom vzdigoval v tvojem imenu.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Moja duša bo nasičena kakor z mozgom in tolščo in moja usta te bodo hvalila z radostnimi ustnicami,

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 ko se te spominjam na svoji postelji in o tebi premišljujem v nočnih stražah.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 Ker si bil ti moja pomoč, zato se bom veselil v senci tvojih peruti.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Moja duša trdno sledi tebi; tvoja desnica me podpira.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Toda tisti, ki iščejo mojo dušo, da bi jo uničili, bodo šli v globočine zemlje.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Padli bodo pod mečem; delež bodo za lisice.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Toda kralj se bo veselil v Bogu, vsak, kdor prisega z njim, bo v tem užival, toda usta teh, ki govorijo laži, bodo zamašena.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.