Pregovori 1
1 Pregovori Salomona, Davidovega sina, Izraelovega kralja,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 da bi spoznali modrost in poučevanje, da bi zaznali besede razumevanja,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 da bi sprejeli poučevanje modrosti, pravice, sodbe in nepristranskost;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 da bi dali premetenost preprostemu, mladeniču spoznanje in preudarnost.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Moder človek bo slišal in bo povečal učenje in razumen človek se bo dokopal k modrim nasvetom,
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 da bo razumel pregovor in razlago, besede modrih in njihove temne izreke.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Strah Gospodov je začetek spoznanja, toda bedaki prezirajo modrost in poučevanje.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Moj sin, prisluhni poučevanju svojega očeta in ne zapusti postave svoje matere,
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 kajti ona bosta ornament milosti tvoji glavi in verižici okoli tvojega vratu.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Moj sin, če te grešniki privabljajo, ne privoli.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Če rečejo: »Pridi z nami, v zasedi prežimo na kri, brez razloga se tajno pritajimo za nedolžnega,
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Našli bomo vse dragoceno imetje, svoje hiše bomo napolnili z ukradenim blagom.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Svoj žreb vrzi med nas, vsi imejmo eno mošnjo.«
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Moj sin, ne hodi z njimi na pot, svoje stopalo zadrži pred njihovo stezo,
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 kajti njihova stopala tečejo k zlu in hitijo, da prelijejo kri.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Zagotovo je zaman razprostrta mreža v očeh katerekoli ptice.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 In oni prežijo v zasedi na svojo lastno kri, tajno se pritajijo za svoja lastna življenja.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Takšne so poti vsakega, ki je pohlepen dobička, ki odvzema življenje svojim lastnikom.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Modrost kliče zunaj, svoj glas izreka na ulicah,
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 kliče na glavnem kraju vrveža, v odprtinah velikih vrat, v mestu izreka svoje besede, rekoč:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 »Doklej boste, vi topi, ljubili topost? In se posmehljivci razveseljevali v svojem posmehovanju in bedaki sovražili spoznanje?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Obrnite se na moj opomin. Glejte, na vas bom izlila svojega duha, razglašala vam bom svoje besede.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Ker sem klicala, pa ste odklonili, iztegovala sem svojo roko, pa noben človek ni upošteval,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 temveč ste zaničevali vse moje svetovanje in niste hoteli mojega opomina,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 se bom tudi jaz smejala ob vaši katastrofi, zasmehovala bom, ko pride vaš strah,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 ko prihaja vaš strah kakor opustošenje in vaše uničenje kakor vrtinčast veter, ko nad vas prihajata tegoba in tesnoba.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Tedaj se bodo obračali name, toda ne bom jim odgovorila, iskali me bodo zgodaj, toda ne bodo me našli,
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 ker so sovražili spoznanje in niso izbrali strahu Gospodovega.
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Ničesar niso hoteli od mojega nasveta. Prezirali so vsak moj opomin.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Zato bodo jedli od sadu svoje lastne poti in napolnjeni bodo s svojimi lastnimi naklepi.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Kajti odvračanje od preprostosti jih bo ubilo in uspevanje bedakov jih bo uničilo.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Toda kdorkoli me posluša, bo varno prebival in bo miren pred strahom zla.«
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
