Psalmi 102
1 Usliši mojo molitev, oh Gospod in moje vpitje naj pride do tebe.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Svojega obraza ne skrivaj pred menoj na dan, ko sem v stiski; nagni k meni svoje uho. Na dan, ko kličem, mi naglo odgovori.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Kajti moji dnevi so použiti kakor dim in moje kosti so sežgane kakor ognjišče.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Moje srce je prizadeto in ovenelo kakor trava, tako da pozabljam jesti svoj kruh.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Zaradi glasu mojega stokanja se moje kosti lepijo na mojo kožo.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Podoben sem pelikanu iz divjine; podoben sem sovi v puščavi.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Bedim in sem kakor vrabec sam na strehi.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Moji sovražniki me ves dan grajajo in tisti, ki so besni name, prisegajo zoper mene.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Kajti pepel sem jedel kakor kruh in svojo pijačo sem mešal z jokom,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 zaradi tvojega ogorčenja in tvojega besa, kajti vzdignil si me in me vrgel dol.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Moji dnevi so kakor senca, ki se zmanjšuje in izsušen sem kakor trava.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Toda ti, oh Gospod, boš ostal na veke in tvoj spomin vsem rodovom.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Vstal boš in imel usmiljenje do Siona, kajti čas, da mu [izkažeš] naklonjenost, da, določeni čas je prišel.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Kajti tvoji služabniki uživajo v njegovih kamnih in so naklonjeni njegovemu prahu.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Tako se bodo pogani bali Gospodovega imena in vsi kralji zemlje tvoje slave.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Ko bo Gospod zgradil Sion, se bo prikazal v svoji slavi.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Upošteval bo molitev revežev in ne bo preziral njihove molitve.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 To bo zapisano za prihajajoči rod; in ljudstvo, ki bo ustvarjeno, bo hvalilo Gospoda.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Kajti on je pogledal dol iz višine svojega svetišča, z nebes je Gospod pogledal zemljo,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 da usliši stokanje jetnika, da osvobodi tiste, ki so določeni za smrt,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 da oznani Gospodovo ime na Sionu in njegovo hvalo v Jeruzalemu,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 ko se zberejo skupaj ljudstva in kraljestva, da služijo Gospodu.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Oslabil je mojo moč na poti, skrajšal je moje dneve.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Rekel sem: »Oh moj Bog, ne odstrani me v sredi mojih dni; tvoja leta so skozi vse rodove.«
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Od davnine si položil temelj zemlji in nebo je delo tvojih rok.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Ta [dva] bosta izginila, toda ti boš ostal. Da, vsa se bosta postarala kakor obleka; zamenjal ju boš kakor suknjo in bosta zamenjani,
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 toda ti si isti in tvoja leta ne bodo imela konca.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Otroci tvojih služabnikov bodo nadaljevali in njihovo seme bo utrjeno pred teboj.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
